ismertető

A római katolikus plébániaház Gyergyószentmiklós egyik legrégebbi épülete, 1758-ban épült, műemléképületnek számít. Alaprajza kétmenetes. A központi, hossznégyzet alapú helyiség köré északi és déli irányból, két-két helyiséget magába foglaló épületszárny csatlakozik. A nyugati főhomlokzatán nyílik a főbejárata, mely az előreugró előcsarnokba vezet. A keleti homlokzathoz utólagos építéssel, valószínűleg a 19. században, két helyiséget toldottak.

            A plébániaház telkére délnyugati irányból lehet belépni, egy erős, nem túl díszes kapun keresztül. A kapun belépve először a déli homlokzat látszik, mely kimondottan díszesnek számít. Az épület lábazatát változatos kialakítású párkány zárja le, választja el a homlokzat többi részétől, az épület sarkain íves oldalú kváderezés látható. A homlokzatokat vakolatkeretes, füles dísszel ellátott ablakok tagolják függőleges irányban. A főhomlokzat és az északi és keleti homlokzati részek visszafogottabb kialakításúak. A falakat áttörő, egyenes záródású ablakok mérete nem egységes, az ablakokat lizénák keretezik, a homlokzatokat gazdagon kiképzett koronázópárkány zárja le. A nyugati főhomlokzatban kialakított, félköríves záródású falfülkében Szűz Mária szobrát helyezték el.

            Az kis plébániaház tetőszerkezete egyszerű, szokványos nyeregtető, lefedését hódfarkú, vörös cseréppel oldották meg. A tetőn két igényesen kivitelezett kémény emelkedik, melyek közül az egyik egy régebbi, elképzelhető, hogy az építéskor felhúzott kémény, a másik későbbi kialakítású.

            A délkeleti helyiségek alatt került kialakításra a pincehelyiség, melybe jelenleg egy újkeletű, modern pincelejáró vezet. A pincelejárat most a keleti homlokzatnál nyílik. Eredetileg a nyugati oldalról lehetett a pincébe lejutni, egy hosszú folyosón, melyet dongaboltozattal mennyezeteztek. Ezt a lejáratot hosszabbították meg a homlokzatból kilépő előcsarnok építése miatt, azzal egyidőben. A pincehelyiség ablaka a déli homlokzatra nyílik. Belső kialakítását tekintve szegmensíves hevederívekkel tagolt pincéről van szó.

            A plébániaház délkeleti és északnyugati helyiségeit fiókos dongaboltozattal alakították ki, a többi helyiség mennyezete síkmennyezet. A délnyugat helyiség dongaboltozatát növénymintás stukkók díszítik, két ablakánál vázából kihajló virágcsokrot ábrázoló polikróm falkép díszlik.

            Az építés évszámát és az építtető nevét tartalmazó emléktábla, melyen az 1756-os évszám és Sikó József plébános neve áll, a helyiség nyugati bejárata fölött található, a szegmensíves záródású vakolatkeretbe építették be.

A Plébániaház 18. századi építéséről, az összeírásokról készült jegyzőkönyvek és más források alig tartalmaznak információt. Az 1817-ből, 1823-ból és 1831-ből származó vizitációs jegyzőkönyvek mindegyike csak az építtető nevét és az évszámot jegyzi fel, valószínűleg az emlékkő alapján. Ezen kívül más feljegyzést nem találni a plébániaházra vonatkozóan. Egyedül az építkezés előtti időkből, az 1721-es vizitációs jegyzőkönyv ír az akkori épületről, de csak annyit jegyez meg, hogy az akkori plébániaház hogy jó állapotban van.

A 19. században nagyobb felújításon esett át az épület. A déli és nyugati homlokzatán látható, gazdag díszítésű, szimmetrikusan kialakított, füzéren csüngő díszítőelemek a copf stílusra jellemzőek, mely a későbarokk egyik külön vonala. A vidéken ez az 1780-1800-as években élte fénykorát, de a plébániaház ezen díszítése meglehetősen egyedinek számít a városban. A valószínűleg 19. század elején készült stukkódíszekhez hasonlót nem lehet a település központján találni, főleg nem a polgári és egyszerűbb épületek homlokzatain nem. Ez az egyediség növeli építéstörténeti jelentőségét.