Református templom, Kézdivásárhely

Református templom, Kézdivásárhely adatai:
cím:
Református templom, Kézdivásárhely
Kézdivásárhely
nyitva:
egész évben
ismertető

Kézdivásárhely, sajátos és egyedi településforma. A valamikori piactérről, a mostani központból sűrűn egymás mellett fekvő telkeket alakítottak ki az első ide települők, és azoknak a főtér felöli határára pakolták ki a vásárok idején portékájukat. Terjeszkedni egy idő után csak hátrafelé tudtak, így alakult ki az érdekes és egyedi szerkezet. Egyedülállósága miatt a történelmi belváros és az azt körülölelő udvarterek hálózata építészettörténeti emlék.

Szerkezete mellett egyik fontos látnivalója Erdély déli részének egyik legmonumentálisabb temploma, a kézdivásárhyeli református templom a város központjában, a Gábor Áron tár délnyugati sarkán. A hatalmas épület 1000 ülőhelyet biztosít a hívek számára, mely ritkaság számba megy. Helyén a 17. században még valószínűleg faanyagból épített templom állt. A mostani, impozáns méretű templomot 1770 és 1782 között építették fel, mely eredetileg erődített épület volt. Korabeli írásos emlékek a kőből készült erődítményfal két bástyaszerű tornyáról tesznek említést, melyeken levéltárat hoztak létre. A déli toronyban kapott helyet a városi iratok levéltára, az északi toronyban pedig az eklézsia levéltára működött. Az épület 1834-ben, egy hatalmas tűzvészben súlyosan megsérült. Porrá égett a tetőszerkezet, a papi és kántori lak valamint a levéltárak mindegyike elpusztult. A berendezések és tárgyak közül a harangot és az északi toronyban a levéltárban őrzött nagy értékű klenódiumgyűjtemény veszett oda. A templom újjáépítése azonnal megkezdődött, a munkálatok négy évet vettek igénybe, 1838-re lett kész a renoválás.

A ma látható templom megjelenésében monumentális, stílusa kevert. Felfedezhető a későbarokk, a klasszicista és a reneszánsz építészeti stílus is a műemlék részleteit megfigyelve. Szerkezete a szokásos templomhajó, torony és a hajót záró szentély hármasán alapul. Külső megjelenését az impozáns méretű, háromszintes torony uralja. A torony is jelentős károkat szenvedett a már említett 1834-es nagy tűzvészben, a felújítása sokáig elhúzódott és 1846 és 1854 között Land András építőmester vezetésével készült el mai, már hibátlan megjelenése. Ekkor készültek az alsó két szint erősen klasszicista elemei, mint például a kettős lizénák, sávozott felületek. Az eredeti, barokk kiképzést csak a legfelső, azaz harmadik szint tartotta meg. Ezen a részen a torony homlokzatait kettős pilaszterek törik meg függőlegesen, párkánya íves kiképzésű, az ablakai alatt bábos díszítésű tükrök helyezkednek el.

A hajó homlokzatának északi és déli részén három-három kettős támpillér áll, mellyel az 1900-as évek első felében erősítették meg. Ezek a pillérek részben eltakarják a karzatfeljárók kapukereteit a torony felé eső részen. Az eltakart kőkeretek frízébe latin nyelvű zsoltárrészleteket véstek, az 1782-es évszám, mely az építési munkálatok befejezésének idejét hivatott emlékként megőrizni, a frízek középtengelyében olvasható. Érdekes, hogy a keretek kiképzése, nem a bevésett évszámra utal, hanem inkább későreneszánsz formavilágú. Ebből az ellentétből arra lehet következtetni, hogy valószínűleg a két 17. századi ajtókeretet felhasználták a régi templomból a mostani felépítéséhez, és az évszámot ekkor vésték bele. Az északi kapu kimondottan igényes ajtószárnya már a 18. századi barokkot idézi kerubos díszítésével, belső felén mára megkopott szőlőinda festés látható.

A templombelső kialakítása későbarokk stílusú, mely a 18. század utolsó harmadára volt jellemző. Boltozta csehsüveg boltozat, melyet kettős pilaszteren álló dupla hevederívek támasztanak alá. A nyugati karzat négy pilléren áll. A karzatok bábos díszítésű mellvéddel vannak ellátva. A mai szószéket a 19. század elején készíthették, a szószékkorona, mely klasszicista stílusú, Jancsó Mária adománya, melyet 1843-ban adott a templomnak. A templom első orgonáját 1757-ben készítették, készítőjéről nincs adat. Az új orgona Kolonics István munkája, 1861-ben készült.

Érdekesség a déli és északi portikuszban megfigyelhető két kőtöredék, mely valamikor egybe tartozott és előfordulhat, hogy egy középkori keresztelőmedence része volt. Erről nincs elég adat még.

Fotók a régióból

Ajánlat
Temesvár
Lemhény
Mezőbergenye
Sövényfalva
Nagyercse