ismertető

A Mezid bég 1438-as betörése után felprédált Medgyes városa a 15. században városfal építésébe kezdett. 1444-ben ferences szerzetesek érkeztek a városba, akik kolostorukat közvetlenül az épülő városfal mellé építették, Medgyes északkeleti sarkába. 1485-ben már bizonyosan állt templomuk tornya, ami védelmi funkciókat is ellátott. Valószínű, hogy maga a templom azonban csak az 1500-as évek elején épült föl. 1535-ben 35, 1544-ben már csak 14 szerzetes élt falai között. A templom közkedvelt temetkezési helynek számított, itt temették el a rosszhírű velencei kalandort, Szulejmán szultán miniszterét, Lodovico Gritti-t is 1534-ben. A reformáció nem kímélte az újonnan épült kolostort, 1557-ben a szerzeteseket elűzték falai közül, az épület pedig magára maradt. Egy ideig kórházként működött, 1613-ban tornyából dobták ki Báthory Gábor gyilkosait, Nadányi Gergelyt és Szilasy Jánost. 1721-ben a katolikus Habsburg kormányzat visszaadatta az elhanyagolt, romos állapotban lévő kolostort a ferenceseknek. Az újjáépítési munkálatok 1725 és 1747 között zajlottak, több szakaszban. Elsőként az északi szárny emeletét hozatták rendbe, majd a keleti szárnyat 1731 és 1733 között, majd a nyugatit és végül 1741-ben a délit. A gótikus ablakokat kicserélték, a kórus és a kápolna alá kriptát ástak. A munkálatokat nemesi családok támogatták, a Haller család temetkezési kápolnát alakíttatott ki a barokk stílusban megújuló kolostorban. 1747-ben a medgyesi ferences kolostor konventi rangot kapott, és újoncházként, illetve iskolaként működött a rend szolgálatában. Általában itt tartották a rend erdélyi gyűléseit. 1773-ban helyezték el a rokokó főoltárt, amit Kolozsvárról hozattak. Az épületegyüttest az 1800-as években tovább építették, szépítették. Különösen a bútorzatot alakították át. 1911 é 1913 között nagyarányú átalakításon esett át az épület, színes üvegablakokat, új oltárképet kapott. A kolostor épületében 1970 óta városi múzeum működik, ennek alapja a két világháború közötti szász lelkész által összegyűjtött néprajzi leletanyag.

            Az épület képét a sekrestye fölé épített gótikus torony határozza meg. A falak külső képe jól megőrizte a középkorra jellemző támpilléreket. A templom építészeti megoldásai párhuzamokat mutatnak a kolozsvári Farkas utcai templom és a berethalmi plébániatemplom elemeivel. A széles templomhajóhoz és a nyolcszög öt oldalával záródó szentélyhez a keleti boltszakasz hosszában egy szintén a nyolcszög öt oldalával záródó kápolna épült. A nyugati homlokzatot két átlós támpillért támasztja, a főbejárat előtt historizáló stílusú portikusz látható az 1800-as évek derekáról. A belső teret a szentély gótikus hatásai, és a barokk stílusban átépített templomhajó határozza meg. A hajót fiókos dongaboltozat fedi, míg a szentélyt gótikus hálóboltozat koronázza. A templomhajó ablakai már barokk ablakok, de a szentély gótikus ablakai megmaradtak eredeti, csúcsíves formájukban. A templom berendezésének lényeges elemei a szószék és a mellékoltárok, amiket sajnos modern stílusban festettek át. A kápolna egykori temetkezési helyként való használatára utalnak a boltozat díszeinek elemei, a lábszárcsontokra helyezett koponya, homokóra, kígyó, kasza. A szentély legszembetűnőbb eleme a hatalmas méretű rokokó főoltár. Érdekessége a forgatható szerkezet, amely lehetővé tette, hogy az egyházi ünnepek változását követve válthassák egymást az oltárképek.