ismertető

Medgyes eredeti lakói valószínűleg székelyek voltak, de az 1200-as évek végére már szászok lakták, akik azonban megőrizték a település magyar nevét, Mediasch formában. 1317-től már városként említik az oklevelek. Templomáról az első adat 1283-ból származik. Ezt követően csak 1414-ben bukkan föl a forrásokban a templom, melyet Antiochiai Szent Margit tiszteletére emeltek. 1438-ban az Erdélybe betörő Mezid bég csapatai feldúlták a várost és valószínűleg számottevő károkat okoztak a templomban is. 1444-ben ferences kolostor működött falai között. 1446-ban IV. Jenő pápa búcsút adott a templomnak, valószínűleg azért, hogy a befolyt jövedelmekből folytathassák annak újjáépítését és megerősítését. Egy 1450-es keltezésű oklevél már várnagyról tudósít a templomerőd élén, ekkora tehát már bizonyosan előrehaladott állapotban voltak az erődítési munkálatai. Az újjáépült templomot 1453-ban szentelték föl Szent Margit tiszteletére. A templomtorony 1460-ban épült föl és a hagyomány szerint 1476-ban ide záratta be Mátyás a Drakula néven ismert Vlad Tepest. A 15. század végén már iskola és ispotály is működött a templomerődben. II. Ulászló egy 1508-as rendelete adófizetési mentességet adott egy birtoknak, hogy jövedelmét a templom építésére fordíthassák. Ekkoriban épült föl a sekrestye gótikus boltozata. 1545-ben Medgyesen mondták ki a szászok az ágostai hitvalláshoz való csatlakozásukat, ekkortól a templom is az evangélikusoké lett. 1550-ben a templomtornyot három szinttel megmagasították és 1551-ben tetejébe aranyozott gömböt, négy sarkába fiatornyokat kapott, utóbbiak jelezték, hogy a városban bíróság működik. Az ekkor 74 méter magas toronyban állandó őrszolgálat működött, amely az ellenség közeledtét trombitaszóval jelezte. Amennyiben feladatát nem látta el rendesen, úgy a hagyomány szerint ledobták a toronyból. A medgyesi erődtemplomban több alkalommal tartottak országgyűléseket és 1576-ban itt fogadta Báthory István fejedelem a lengyel követeket, akik országuk koronáját ajánlották neki. 1783-ban felújították, és részben átépítették a torony tetőszerkezetét.

            A medgyesi erődtemplom legimpozánsabb, központi eleme és egyszersmind az egész épületkomplexum legrégebbi tagja a templomtorony. Az egykor 74 méter magas, négyszögletes tornyot részben homokos talajra építették, ami nem bírta el a továbbépítéssel megnövekvő súlyát, ezért a torony süllyedni és megdőlni kezdett. Jelenleg 68,5 méter magas, ferdültségének következtében a csúcsa 2,4 méterrel távolabb van, mint az alapja. A templom épülete háromhajós, főhajóját és szentélyét hálóboltozat díszíti, míg oldalhajóit keresztboltozat fedi. A bordakereszteződésekben címerek és apostolok képei találhatóak. Az 1420-as években festett gótikus freskók mintegy 100 négyzetméter felületen maradtak meg. A templom legértékesebb része az 1480-ban készült, Krisztus szenvedéseit ábrázoló, díszes, gótikus szárnyasoltár és a gazdagon díszített reneszánsz szószékkorona. Bronz keresztelőmedencéje a 15. századból származik. A szószék baldachinját Sigismund Moess készítette, 1679-ben. A templomban, a brassói fekete templomhoz hasonlóan anatóliai szőnyegek gyűjteménye látható, amit a 16. században adományoztak a polgárok. Az 1678-ban készült orgonát 1732-ben építették át a mai formájára. A templom padjainak támlája átfordítható, hogy hangversenyek alkalmával a hallgatók az orgona felé fordulva foglalhassanak helyet. A templomot jó állapotban fennmaradt, öttornyos erődgyűrű övezi. Hatszintes harangtornya a 15. század derekán épült. Az északon álló, hétszintes toronyban régen könyvtár működött.