Története röviden:

A településen és környékén talált leletek egyértelműen bizonyítják, hogy már az őskorban lakott település volt. Életében mindig fontos szerepet játszott a Maros és a környező erdők, előbbi az élelemmel, utóbbi tüzelőanyaggal látta el az itteni lakosságot.

Az első írásos forrás, mely konkrét említést tesz róla, a XIII. századból származik. Ekkor még Winschként olvashattunk az akkor esztergomi káptalan tulajdonát képező faluról.

A település első lakosai bolgár-törökök lehettek. Az idők során fokozatosan hagyták el ezt a területet,   az 1200-as években már magyarok éltek itt. A falu, mely akkoriban az Aranyosszék központja volt, Basta és Vitéz Mihály seregeinek többszöri ostromát képes volt visszaverni.

A XIX. században dinamikus fejlődés vette kezdetét: postahálózat épült ki, udvari székház.

Lakosság:

1910-es összeírások alapján a lakosság nagy része magyar, de nem elhanyagolható az itt élő román és német kisebbség számaránya sem.
1992-es statisztikák arról árulkodnak, hogy a domináns számú románság, a mostanra kisebbségben lévő magyarok  mellett ekkor már cigányok is éltek itt.

Itt születtek:

• Szécsi László brassói tanár, népművelő.
• Wagner István kolozsvári kutató, növénynemesítő.