Szászsebes

ismertető


Megye: Fehér megye.
Erdély régió.

Szászsebes a Sebes folyó partján fekvő Fehér megyei municípium, mely Gyulafehérvártól csupán 14 kilométerre található.

Elnevezése
A magyar és a román névalak egyaránt a Sebes folyóról ered. Az első írásos forrás, mely konkrét említést tesz róla XII. századi. Ebben a forrásban még egyik székely kerületéről a következő alakban olvashatunk: terra Siculorum terrae Sebus.
Az idők során több névalakja is ismert:
Sebus, Sebz és Mulnbach , Sceps sive Mulunak , Mylenbach és Mylunbach , Milundbak , Mulbach , Milumbaz , Mülnbach , Sebus Maior , Sebes, Zazsebes , Willenbach , Sebisá .

Története röviden
A város határától nem messze található Vörös szakadékban értékes leletre bukkantak. A bronzkori lelet tehát egyértelműen bizonyítja, hogy ősidők óta lakott terület. Az 1100-as években telepedett meg székely lakossága, majd miután a század közepe táján nagy részük Sepsiszékre költözött, szászok érkeztek erre a területre. A tatárjárás rengeteg kárt okozott, amit jobbára csak a XIV. századra tudtak teljesen kiheverni. Ekkor már a Sebesi dékanátus székhelye lett, domonkos tanítókkal iskola üzemelt, céhekben folyt a termelés, szabad királyi város lett.

A XVI. században több ízben is török támadások érték. A reformáció hatása is érzékelhetővé vált, hiszen a szász lakosság nagy része evangélikus lett. Többször is tartottak itt országgyűlést a XV-XVI. század folyamán.
A XVI. században fejlődés vette kezdetét: az evangélikus mellett református iskolát is működtettek, ortodox nyomda ( mely a későbbiekben viszont Gyulafehérvárra költözött).

A XVIII. század elején kuruc seregek borították lángba, így a lakosság nagy része életét vesztette. Ehhez társult még az igen nagy méretű kolerajárvány.   Ebben az évszázadban költöztek ide a markgräflerlandi, és hanaui      protestánsok.

A XIX. század folyamán
Baumann-takácsmanufaktúrát és bőrmanufaktúrát üzemelettek. Ez utóbbi a Capris cipőgyár jogelődje volt.
Az 1848-1849-es szabadságharc több ütközete zajlott a közelben: Vízakna, Piski csata stb.

Simeon Balomiri  az első román nemzetiségű polgármestere volt a városnak. A század utolsó harmadában vasút épült ki, Baiersdorf & Biach faárugyár alapult, Aetna gyufagyár nyitotta meg kapuit, 1888-ban pedig magyar kaszinót alapítottak.
Megyei jogú város címet 2000-ben kapott.


Lakosság
1850-es összeírások alapján a lakosság nagy része román, de nem elhanyagolható az itt élő cigány, magyar és német kisebbség számaránya sem.
2002-es statisztikák arról árulkodnak, hogy a domináns számú románság, a továbbra is kisebbségben lévő magyarok, cigányok és németek éltek itt.


Látnivalói:

  • evangélikus temploma
  • A Főtéren álló Zápolya-ház
  • Ferences templom
  • Istenanya Elszenderülése és Urunk színeváltozása ortodox templom
  • Az Úr feltámadása ortodox templomot a Joseni negyedben
  • XX. századi épület a városháza
  • Vörös-Szakadék (ahol bronzkori leletekre bukkantak)

Itt születtek:


XVII. század: erdélyi szász evangélikus püspök Michael Pancratius

XIX. század: Georg Friedrich Marienburg történetíró, Franz Binder afrikakutató. Josef Marlin író, Victor Roth művészettörténész, Carl Filtsch zongoratanár, Nagy György politikus, Zalotay Elemér régész.

XX. század:

Dorin Pavel vízépítő mérnök, Radu Stanca költő, Bardócz Lajos grafikus.

Itt hunyt el
 a XVI. században Szapolyai János magyar királyt.
Alexandru Román a XIX. században egyetemi tanár, politikus, publicista.

Fotók a régióból

Ajánlat
Zetelaki Víztározó
Szováta