ismertető

Megye: Kovászna megye.
Erdély régió.

Szentivánlaborfalva A Feketeügy-patak partján Kovászna megyei község, mely közigazgatásilag Uzonhoz tartozik. Sepsiszentgyörgy csupán 7 km-re található innen. A falu Szentiván és Laborfalva egyesítésével jött létre.

Elnevezése

Nevét valószínűleg a középkorban épített templomáról kapta, melyet Keresztelő Szent János tiszteletére szenteltek fel.

Története röviden

A XIV. században említik először ekkor még, Sanctus Johannes néven. Első templomát a középkorban építették, majd a XVIII. században bővítették és javították. A XIX. században földrengés miatt, az egészet újjá kellett építeni. A falu XVIII. században épült a falu sírkápolnája. Laborfalvi  református templomát is a XVIII. században építették. Az 1910-es összeírások alapján a lakosság nagy része magyar.1992-es népszámlálási adatok ennél kicsit árnyaltabb képet mutatta. A domináns számú magyarság mellett élt itt román, cigány és német nemzetiségű is.1920-ig a trianoni békediktátum pontjainak ratifikálásáig képezte Sepsi járás szerves részét Háromszék vármegyében.

Itt született

A Szentiványi nemesi család, több tagja. Többek között: Szentiványi György Erdély alvajdája,
Szentiványi Márton író, és tanár, valamint Szentiványi Miklós alispán.

Berde Mózes élete

Az unitárius egyházi jótevők között a legnagyobb, Berde Mózes.

Háromszék vármegyében, Laborfalván született, székely nemes családból 1815-ben. Székelykeresztúron és Kolozsvárott tanult. Jogi pályára lépett és ügyvéd lett Kolozsvárott. De ezt a hivatást nem sokáig folytatta. Az 1848. évi szabadságharc magával ragadta, s abban előbb mint Háromszék, majd mint Szeben széknek kormánybiztosa vett részt. Az önkényuralom idején 1850-ben elfogták, s 4 évi börtönbüntetést szenvedett. Onnan kiszabadulva, előbb gazdálkodott, az alkotmány helyreállítása után országgyűlési képviselő, majd a belügyminisztériumban osztálytanácsos lett. 1871-ben nyugalomba vonult, azután gazdaságának és egyházának szentelte munkásságát 1893-ban bekövetkezett haláláig.

„Egész életemben – így szól végrendeletében – egy szent célért küzdöttem. Meg akartam mutatni, hogy szegény legény is hasznára lehet a társadalomnak, az emberségnek, nemzetének erős akarattal. ” Más helyen meg így szól: „Kora fiatalságomtól szívem egy érzést, agyam egy gondolatot táplált: felsegíteni szegény vallásközösségemet, könnyíteni az utat tanuló fiatalságának a tudomány megszerzésére és segélyezni elaggott szolgáit és tanárait. ”

Isten a nemes szándék valósításában megsegítette. Legendás szorgalma és takarékossága meghozta gyümölcsét. Végrendeletében csaknem egymillió forintot hagyhatott egyházának egyházi és iskolai célokra. Olyan vagyon ez, aminőt Bethlen Gábor óta senki sem áldozott az erdélyi ifjúság nevelésére. Ezért kapta Berde az „unitárius jóltevők fejedelme” címet. Ezért ékesíti mellszobra a kolozsvári és székelykeresztúri gimnáziumok előcsarnokát, amelyeknek építése az ő szép hagyománya folytán vált lehetségessé.