ismertető

Megye: Brassó megye.
Erdély régió.

Zernyest  város Romániában található, az erdélyi Barcaságban, Brassó megyében.   Bár területileg különálló egységeket képez Óhota és Újhután is, közigazgatásilag a városhoz tartoznak.

Földrajzi fekvését tekintve:

Brassótól 24 km-re délnyugatra, a Barca partján, a Királykő-hegység északi, a Persányi-hegység déli pereménél helyezkedik el. Az elhelyezedéséből adódóan a városközpont tengerszint feletti  magassága megközelíti  a 722 métert.

A város neve. . .

az idők folyamán többször is változott. Eredetileg a szláv  Zerne személynév román képzővel elláttott alakja. Az első írásos források 1367-ből származnak és magyaros formában említik (Zernehaza). Későbbi elnevezései: Zerne (1395), Zirna és Zirma (1413), Cerne (1550), Czernest (1567). Napjainban is használt névalak kialakulása 1760-62-re datálható.

Története

rendkívűl sokszínű és megannyi történelmi esemény emlékeit őrzi. Egészen 1690-ig a törcsvári uradalomhoz tartozó város volt, amit Brassó város birtokolt. 1690. augusztus 21-én Thököly Imre török-tatár-román döntő vereséget mért Heissler császári tábornok és Teleki Mihály kancellár kétszeres túlerőben lévő seregére, ez mintegy utolsó kísérlet volt Erdély visszaszerzésére. A heves csatában életét vesztette Teleki Mihály, Heissler pedig fogságba került. Thököly őt később kicserélte feleségéért, Zrínyi Ilonáért aki hűségesen férjéel tartott ezekután Törökországba.


Gazdasága:
Az esztenás juhtartásnak hosszú idők óta meghatározó szerepe volt eme térségben. A források alapján már 1746-ban minden családfőre  9-10 jószág jutott. A 19. század folyamán azonban ez a tendencia lelassult és a juhászat helyett egyre inkább a szarvasmarha-állomány jelentósége dominált.   A 1895-ben már már csaknem kétszer annyi szarvasmarhát tenyésztettek, mint juhot.   A földek csaknem háromnegyede erdő volt, a maradék rész pedig rétek és legelők.


Ha demográfiailag szeretnénk vizsgálódni megállapíthatjuk, hogy Zernyest már a 18. század elején mintegy 2250 lélekszámmal rendelkező falu. Az közlekedés fejlődése 19. század első felében addig soha nem látott méreteket öltött, bár még ekkor a vasutak kialakulásáról nem beszélhetünk, mégis 8-12 ló vontatta  szekereikkel a falu lakói már komoly távolságokat is megtettek. , akár Galaţi-ra, Pestre és Bécsbe is eljutottak. 1868-ban komoly  privilégiumot szerzett Zernyest:  heti- és két országos vásár tartására kapott szabadalmat.


1852-ben mintegy emblematikus figurája a nagybirtokos George Bariţ , akinek kezdeményezésére brassói-román kereskedők megalapították az első papírgyárat  a helység északkeleti határában. Az újonnan létrejövő papírgyár Erdély legnagyobb papírgyára volt a korszakban. Negyven év elteltével pedig cellulózgyár létesült. A gyárak megalakulásának mintegy velejárójó és szükségszerű következménye az ipari munkásság kialakulása és számának folyamatos emelkedése. Az 1880-as évektől magyar és szász munkások érkeztek eme területre és lettek a település lakosai.



1860-tól a község hivatalos nyelve a román, ami a korszakban abszolút nem volt sajátos vonás, hiszen a területtel szomszédos többszáz község hivatali nyelve is a román lett egy valószínűleg Bariţ fogalmazásában megjelent közlemény után. Barit jelentőssége tehát a térségben rendkívüli, hiszen adományából jött létre az első román elemi iskolai könyvtár. 1875-ben új, emeletes ortodox felekezeti iskola is megépült. Az újkor hajnalán több szász tulajdonban lévő fűrészüzeme is működött.

1925-ben már az egész járás Brassó megyéhez tartozik. A korszak talán egyik legtragikusabb eseménye az1939-es klórral teli kazánrobbanása, ami 72 munkás életét követelte.7


1950-ben érte az a megtiszteltetés, hogy városi címet kapott. Területi növekedésének egyik legjelentősebb állomása volt, mikor 1964-ben hozzácsatolták Ótohánt. A szocializmus időszakában megannyi lakótelep épült,   ahol már a lakások összkomfortosak voltak és élhető körülményeket teremtettek sok embernek. A legnagyobb és legtöbbször emlegetett   Blocuri  Ótohán és Zernyest között, a Jidoghină a város nyugati részén és a Zărneşti-Sud a város déli peremén.

Megannyi látnivaló fogadja az ideérkezőket, hiszen:

• A város a kiindulópontja a Királykőre tartó túristautaknak.
  
• Páratlan látvány a cinteremmel körülvett Szt. Miklós ortodox templom, ami 19. században esperesi székhely volt.
• Az Istenanya Születése ortodox templom, mely  1791-ben épült.
• 2001-ben újraalapították a várostól négy km-re lévő ortodox remetekolostort. , ami a középkorban a törökök elől menekülő zernyestiek menedékéül szolgált.
  

Lakossága

etnikai éa vallási szempontból igen sokszínű:

1850-ben 2392 lakosából 2184 román és 202 cigány nemzetiségű volt.
1910-ben 4253 lakosából 3327 román, 634 magyar és 289 német anyanyelvű volt, felekezet szerint 3302 ortodox, 373 római katolikus, 314 evangélikus, 135 református és 87 unitárius. A Papír- és cellulózgyárak megalakulása után ez az etnikai és vallási megosztottság továbbra is jellemző.
2002-es népszámlálási adatok alapján 23 888 lakosából 22 456 román, 879 cigány és 488 magyar nemzetiségű, 22 610 ortodox és 542 római katolikus vallású.

Híres emberek

• Ioan Meţianu ortodox érsek, metropolita.
• Tuzson Pál vegyész.
• George Bariţ publicista, politikus, a 19. századi román szellemi élet kiemelkedő alakja rendszeresen tartózkodott a városban.