ismertető

Nagybánya a 13. században jött létre két település, Zazarbánya és Asszonypataka összeolvadásából. A vidéken komoly nemesfém bányászat folyt, melynek eredménye, hogy Nagybánya korán városi rangot, majd városfal építési jogot és egyéb kiváltságokat kapott. A terület örökösödés útján került Hunyadi Jánoshoz, kinek fiai örökölték a hűbérbirtokot. Mátyás királlyá választását követően a város királyi feudummá vált, majd Mátyás szabad királyi várossá minősítette. Hatalmas gazdasági jelentőséggel bírt a település, valószínűleg ezért volt gyors a fejlődése. Az utcákat például meglepően korán már kőlapokkal fedték.

            A bányászatnak köszönhetően Pénzverdét létesítettek, ami szintén növelte a város gazdasági jelentőségét. Valószínűleg már a 14. század végén vertek pénzt a településen, erre az utal, hogy Luxemburgi Zsigmond 1411-ben a várost és a pénzverési kiváltságot Lázárevics Istvánnak adta. Miután a település Mátyás király birtokába került, fejlesztette a pénzverést is. 1463-ban 20 000 dukátot kibocsátó pénzverdéje a legtermékenyebb kamarává tette. Később olasz mestereket hívott, akiknek 1468-ban 13 000 aranyforintért adta bérbe a nagybányai, offenbányai és nagyszebeni pénzverdéket. A bérleti díj nagysága képet ad a pénzverde hatalmas kapacitásáról.

            A 16. századi átrendeződés során Nagybánya az önállósodó Erdély és a Habsburg birodalom határára került. 1551-ben I. Ferdinánd szerezte meg, 1556-ban pontos letárt készíttetett megbízottjaival, Georg Wernherrel és Bornemissza Pállal. Beszámolójukban ez áll: „A városfalakon belől van egy régi kastély, a kamara és a kamarás székhelye. Ebben a kastélyban választóműhelyek, kohók és más effélék vannak, melyek a kamarához tartoznak."

Ekkoriban a bányákat és a pénzverdét magánszemélyes üzemeltették. A 16. század végén a Báthoryaknak adományozta a császár a várost, a későbbiekben az adomány megújításával a későbbi erdélyi fejedelmek birtokolták, itt verték a fejedelemség pénzének legnagyobb részét.

            A kitermelés és pénzverés újbóli fellendülése 1620-ban következett be, mikor Bethlen Gábor magánbérlői jogot adott a városnak. Érdekes adat, hogy a különböző munkafolyamatokon 1631 és 1632-ben 426 ember dolgozott. A fellendülés II. Rákóczi György vesztes lengyel hadjáratának következtében állt meg. 1661-ben Ali pasa megsarcolta a várost, majd Apafi Mihály a vasvári békében elvesztette Nagybányát is, ahol ezt követően megjelent a császári helyőrség.

            1674-ben a bányakamarát bezárták, a nagybányai érckitermelés a kassai Bányaigazgatóság hatáskörébe került. Nagybánya támogatta a Rákóczi-szabadságharcot, melynek bukásával a pénzverde felszerelését elszállították Munkácsra. 1748-ban a Bányászati Főfelügyelőséget létesítettek a régi pénzverde épületében, mely kincstár hatáskörébe tartozott. 1734-1739 között teljesen újjáépítették az épületét, melyet 1782-ben bővítettek, így alakult ki mai alaprajza. Bányászati Főfelügyelőség a 19. század második felében Nagybányai Bányaigazgatósággá alakult, közben a pénzverés jelentősége rohamosan csökkent. Elkezdett fontosabbá válni a bányászati adminisztráció, mely az épület egyre nagyobb részét foglalta el. Az épület azon részén, ahol a pénzverde működött 1864-ben tűz ütött ki, ezt követően a műhely nem működött többé.

            A nagybányai pénzverde fontos műemlék. Egy nagy szürke színű épület a történelmi belvárosban, a Nagypénzverő utcában, mely ma a Máramaros Megyei Múzeum székhelyeként működik.