ismertető

Beszterce egyik emblematikus építménye az evangélikus templom, helyi megnevezéssel élve szász templom, mely a város központi részén áll. Tornyából az egész várost, sőt a környező falvakat is belátni és ellátni a Kelemen havasokig, Ciblesi hegységig is.

A legkorábbi említése a 14.században fennmaradt írásokban olvasható. A ma is látható templom helyén már korább állt egy nála sokkal kisebb egyszerűbb épület, melynek alapjait beépítették a jelenlegi templom falába. Ezt nem rég ásatások bizonyították.

A templom 1430-ban még egy háromhajós, bazilikás elrendezésű plébániatemplom volt nyugati homlokzatán toronnyal. Az első ismert átépítés 1484-ben kezdődött, mely sokáig elhúzódva az 1500-as évek második felében fejeződött be. Ekkor építették az akkor még várostoronynak szánt templomtornyot, mely csak a későbbiekben lett a templom harangtornya. A tornyot több, mint húsz évig építették, sisakja 1544-ben került fel. Ez idő alatt a másik két tornyot lebontották. A torony építésének idejében a hajó átépítési munkálatait is elvégezték, ekkor kapott gótikus és reneszánsz jelleget.

A lutheránusok az utolsó katolikus plébános halála után, 1541-ben vették át a templom vezetését. Eltávolították a szentképeket és a templombelsőt átalakították. A templom néhány fa berendezése valószínűleg mind a mai napig az, ami 1540-ben került oda a domonkos rendi kolostorból. A templomban számos síremléket őriznek, melyek egy része a reformáció idejében átadott kolostorból származik, a többi pedig jómódú városi polgárok nyughelye. Beszterce első reformátorának, az 1564-ben elhunyt Albertus Cerasius-Krischnernek sírhelyét ráccsal különítették el. Számos sírhelyet sikerült feltárni a templom falain kívül is, melyek a nem annyira tehetős polgárok sírjai lehetnek.

A templom első orgonáját Jacobus Laetus lenbergi mester munkájára cserélték 1568-ban, de később 1795-ben ezt is lecserélték a mai, rokokó stílusú orgonára, mely egy brassói hangszerkészítő, Johannes Preuse műhelyében készült. A jelenleg is látható oltár 1701-ben készült, a szószéke az 1800-as évekből való, faragott, neogótikus szószék.

A templom tornya kétszer is tűzvész áldozatául esett. Először 1857-ben, majd nem is olyan régen 2008. június 1-jén. Az 1857-es tűzvészben a torony és a sisak teljesen megsemmisült. A 19. és 20. század fordulóján javították. 1926-ban a belső teret is felújították, Hermann Phelps főiskolai tanár tervei alapján festették ki. A következő restaurálás 1992-ben kezdődött, befejezni még máig sem sikerült.

A templomtornyot az 1992-ben kezdett javítások alatt felállványozták faanyagú állványzattal, ami tüzet kapott, majd az egész torony, az aljától a tetejéig lángokban állt. A tűz tovább terjedt a templom tetőszerkezetére is. A tűzben teljesen megsemmisültek a harangok, a torony sisakja, a templomtorony órája és természetesen maga a torony is jelentős károkat szenvedett. Szerencsére a templomhajó belső szerkezete, a fa berendezés, az orgona nem sérült.

A tűzesetet követően a helyi lakosság, a város vezetősége is azonnal a gyors újjáépítést szorgalmazta. 2013-ra a templom és a torony tetőszerkezete el is készült, a toronyba új harangok kerültek a németországi szászok közreműködésével, akik Passau városában öntették és a templomban felszerelték a harangokat. Németországi és ausztriai szászok adományaként felkerülhetett egy atomóra a toronyra, mely indításakor az Apolló 2-es műholdtól kapott jelet és pontossága évszázadokig tökéletesen megmarad. Másik érdekessége a templomnak a Spanyolországban készült, kimondottan erre a célra gyártott lift, mely a turistákat szállítja. A lift a helyi polgármesteri hivatal ajándéka és azért olyan különleges, mert Bécs és Kijev között ez az egyetlen templom, ami felvonóval rendelkezik.

            A tűzeset előtt a templomtorony 75 méter magas volt, ez világviszonylatban is jelentős, az újjáépítéssel viszont másfél méterrel magasabb, azaz 76, 5 méter magas lett. Ezzel a besztercei evangélikus templom Erdély legmagasabb tornyú temploma, hajója a szász templomok közül a második legnagyobb.