ismertető

GYILKOS TÓ

     Mai úti célunk egy csodálatos hely, amely Romániában található és az egyik legnépszerűbb kirándulási célpont a mai napig is. Ahogy a címből is kiderül, a Gyilkos-tóról lesz szó, magyar nevén a Veres-tóról. Ez a fantasztikus hely Hargita-megye északkeleti részén található, a Keleti-Kárpátokban, azon belül is a Hagymás-hegységben és természetes torlasztóként funkcionál.

     Az 1837-es évben hatalmas mennyiségű törmelék omlott le a közeli hegyről, aminek következtében a tó visszahúzódóban van. A visszahúzódás miatt keletkezett kisebb tavak elláposodnak az idő múlásával, változatosabb képet kölcsönözve a tájnak. A tó közvetlen szomszédságában található egyébként az 1344 méteres Kis-Cohárd szikla, amely fenyegetően emelkedik a víz fölé.

A tó történetének kezdete az 1859-es évre vezethető vissza, amikor Herbrich Ferenc először felmérte azt. A körülbelüli számítások alapján a vízfelület 32 hektárt tett ki, az 1955-ös mérések alapján azonban kerületét (3090 m), felületét (126 340 m2) és víztömegét (680 000 m3) is meghatározták. A tó legmélyebb pontja egyébként 10,5 méter és mivel a Gyilkos-tó a Hagymás-hegységben helyezkedik el, a tengerszint feletti magasság csaknem 1000 méter. Egészen pontosan 983.

     Ahogy már korábban is említettük, a tó visszahúzódóban van. 1837 nyarán a Gyilkos-kőről esőzések hatására nagy mennyiségű lejtőtörmelék zúdult le a völgybe, nekicsúszott a Cohárd szikla délkeleti oldalának, elzárva így a patakok folyását. Ennek egyik következménye az, hogy a tó évente 4,88 cm hordalékkal töltődik fel, és amennyiben az emberek nem teszik meg a szükséges lépéseket, 2080-ra a víz teljesen eltűnik. A feltöltődés ellene egy egyszerű módszert vezettek be; a két mesterséges hordalékfogó gát dolgozik a közelben. Az egyik a Juh-patak torkolatánál, míg a másik a Vereskő-patak völgyében került kialakításra.

A tóról magáról sok legenda kering, de a leginkább elfogadott változatot most érdekességképpen leírjuk kedves Olvasóinknak.

     A Gyergyói település környéként élt egyszer egy Fazekas Eszter nevű, csodaszép leány, kinek haja fekete volt, szeme szürkészöld, alakja pedig olyan formás, hogy a falu legényei mind a kegyeit keresték. Egy verőfényes júliusi délelőttön a Szentmiklóson vásárt rendeztek és Eszter úgy döntött, hogy ő maga is tiszteletét teszi ezen a neves rendezvényen. A vásáron aztán találkozott és megismert egy daliás legényt, akiről megannyi mende-monda terjengett és aki olyan erős volt, hogy egyszer a puszta karjával kipréselte a szuszt egy medvéből. Ezen felül furulyázni is tudott és értett a házépítéshez valamint a szekérfaragáshoz is.

     Elég volt összenézniük, a valami rögtön megérintette őket és reménytelenül egymásba is szerettek. Amikor a fiú megkérte a lányt, hogy legyen a mátkája, a neves alkalomra tükrös pogácsát és egy égszínkék selyemkendőt vásárolt, ám az esküvőre sajnos nem kerülhetett sor, mert a fiút behívták katonának.

     A lány szomorúsággal a szívében, de hűségesen várta párja hazaérkezését. Amikor lement a nap, esténként kiment a csobogóhoz, a fenyvesek alá és egy agyakorsóval a kezében sóvárogva üldögélt az éjszaka sötétjében. Mindeközben szívszorító hangon énekelt, szíve pedig sóhajtozott, ami valósággal meglágyította a környező hegyeket.

     A történet szomorú fordulatot vett, amikor egy arra járó zsiványvezér meglátta a lányt üldögélés és szomorkodás közben, nyergébe kapta és elvágtatott vele a Kis-Cohard néven ismert sziklához, ahol a tanyája volt. Mivel a zsivány szívét Eszter reménytelenül elrabolta, a gonosz ember mindent megígért neki, csak hogy a lány viszontszeresse őt. Áradozott aranyról, ezüstről, gyémántos palotáról, ám Eszter nem viszonozta érzéseit, hiszen ő azt a daliás legényt szerette, akivel a szentmiklósi vásáron megismerkedett és akit hiába várt esténként haza, hogy újra a karjaiban tarthassa.

A zsivány egy idő után feldühödött azon, hogy a lány nem viszonozza szerelmét és kényszeríteni akarta Esztert a szerelemre. A lány megijedt és sikoltozni kezdett, de sikolyát nem hallotta más, csak a körülöttük magasodó hegyek. A sziklák csodák-csodájára meghallották a kétségbeesett segélykiáltást és szörnyű mennydörgéssel válaszoltak a lány sikolyára. Az eső zuhogni kezdett, gyilkos villámok döfték át az éjszaka egét és hirtelen óriási szikladarabok zuhantak le a mélybe. Az elszabadult kőtörmelék maga alá temette a lányt, a zsiványt és a közelben lévő pásztort is nyájastól.

     Július első vasárnapjának hajnalára a táj teljesen átalakult. A völgyet, amelyben előző nap még a Vereskő-patak csobogott, a leomlott hegyoldal teljesen elzárta. A víz természetesen zavarossá vált és valósággal megfojtotta a környező fákat, üveket és bokrokat. A völgy helyén tó keletkezett, vizéből pedig máig kiállnak a fenyőerdő maradványai. Ennek okán nevezték el ezt a csodálatos tavat Gyilkos-tónak, s a hegy halálából így keletkezett az élet vize. További érdekesség, hogy ha napsütéses időben belenézünk a tó vizébe, állítólag a csodaszép lány, Eszter szemei tekintenek ránk vissza szelíden.

     Természetesen a fenti történet csupán egy legenda. A Gyilkos-tó elnevezés ugyanúgy eredhet a hegyre vezető ösvények veszélyes mivoltából is. A román név, egészen pontosan a Vörös-tó, Vereskő-tó pedig onnan ered, hogy a Vereskő-patak vasokkeres hordalékának köszönhetően a tó vize rozsdavörössé válik.

     Bármi is álljon a háttérben, a Gyilkos-tó mindenképpen olyan nevezetesség, amit érdemes megtekinteni, ha az ember ezen a környéken jár.

Kedves Olvasóink! Vegyék fel túracipőt, a hátizsákot és útra fel!