ismertető

Kolozsvár fellegvárát a 18. század elején építették, mikor a Habsburgok erdélyi berendezkedésükkor felmérték, hogy a városfalak elavultak, gyengék, nem felelnek meg a kor haditechnikai elvárásainak. Új, erős és hatékony erődítményeket kellett létrehozni, ezért a várostól északra emelkedő Kőmál dombon felépítették az új erődítményt. A domb a Szamos és a Nádas patakok között emelkedik nagyjából hatvan méterre a város fölé.

            A Fellegvár terveit Giovanni Morando Visconti olasz hadiépítész készítette el 1712-ben. Visconti gyors előmenetellel, két év elteltével lett az Erdélyben állomásozó császári csapatok főépítésze, miután 1691-ben érkezett a fejedelemségbe. Kinevezése után több várat is felmért, az erődítmények építését ő javasolhatta, melyeknek tervét is ő készítette el. Ezen felül igen jelentős munkája az Erdély térkép, melyet 1699-ben Szebenben nyomtattak ki. A térkép széleinek díszítését Erdély, általa felmért várainak alaprajzai és képei adják, melyek között megtalálható a Kőmálra épített Fellegvár nélküli kolozsvári városfal alaprajza is.

            1712-ben elkészült a terep felmérése és a tervrajz, amin a várostól északra lévő dombon egy citadella típusú erőd felépítésének javaslata látható, mely ötszög alaprajzú, könnyen megközelíthető oldalainál több külső védművel. Visconti az új várat és a már meglévő városfalat a nyugati és a keleti oldalon egy-egy fallal gondolta összekapcsolni. A Bécsi Haditanács a következő év februárjában elfogadta a főépítész terveit, melyet a haditanács elnöke, Szavojai Jenő saját kezű megjegyzéseivel látott el, melyben kiemelte a készülő vár legfontosabb funkcióit. Ezek a funkciók Kolozsvár felügyelete és védelme voltak.

            Az építkezés 1715-ben kezdődött, de Visconti halálakor, azaz 1717 körül rövidebb időre szünetelt, majd 1721 és 1223 között ismét folytak a munkálatok. A vár építését 1735-ben sikerült befejezni. A 18. század közepén készült térképen már látható a vár, mely nagyrész követi Visconti terveit, ám kivitelezésekor néhány változtatást eszközöltek. A szabálytalan ötszög alaprajzot betartották, de a külső védműveket egyszerűbb formában építették föl, és nem kapcsolták össze az erődítményt a városfallal. Az erődítmény négy sarkán egy-egy olaszbástya, a délnyugati oldalán egy főbástya állt, melyeket földből készült gátak kötöttek össze. A citadella védművei szintén földből készültek. A déli oldalon nem emeletek védműveket, mert a meredek lejtő védettséget jelentett. Az erődöt három kapun át lehetett megközelíteni. A kapuk a keleti, az északi és a nyugati oldalon nyíltak. A belső udvarban kaszárnya, parancsnoki ház, fegyver és élelmiszer tárolására szolgáló raktárak álltak, hogy tökéletesen kiszolgálják az itt állomásozó helyőrséget. Mindebből csak néhány belső épület és két kapu maradt meg mára.

            A vár főbejárata az északi kapu volt, melyet Bécsi Kapunak, azaz „Wiener Thor”– nak neveztek. A kapualjat két szakaszban építették, az elülső részt előbb, a belsőt valamivel később toldották hozzá. A kapualj külső szakasza lapos, belső része fiókos dongaboltozattal volt ellátva. A belső szakaszt a fölötte álló épülettel egyidőben emeleték. A nyugati kapu részben összedőlt, viszont a kapuátjáró belső része és a fölötte lévő épület jó állapotban fennmaradt. Az északi és északkeleti bástyák között keskeny, boltozattal ellátott folyosó húzódik a védműbe vájva.

            A vár keleti kapuja mellett egy téglalap alaprajzú, földszintes épület áll. Az északkeleti bástya fölötti egyszintes építmény fegyvertár volt, belsejét dongaboltozat fedi. A déli oldalon húzódó épületeket 1969 és 1970 között bontották le, mikor a Belvedere szálló építési munkálatai folytak.