ismertető

A kolozsvári Mária-szobor valószínűleg az 1738 és 1744 között pusztító, Kolozsvárt is elérő pestisjárvány elmúltáért, hálából készült. Megrendelője gróf Kornis Antal és felesége, Petki Anna, akik az erdélyi arisztokrácia legjelentősebb személyiségei között voltak számon tartva. A szobor elkészítésével Schuchbauer Antalt bízták meg, a szerződést 1744. szeptember 7-én kötötték. Schuchbauer Antalt a kor legjelentősebb erdélyi szobrásza volt, ez időben már Kolozsváron lakott.

            A szerződés értelmében a ma is látható központi elem mellett az oszlop körül többek közt tizenöt szent szobra és a Kornis család címerállatának, az unikornisnak, három fekvő alakja került volna a szoborra, ám azt máig sem lehet tudni, hogy ezeket elkészülte-e valójában és a későbbi időkben kerültek le a szoborról vagy egyáltalán nem készült szoborcsoport, esetleges anyagi források hiányában, csak a ma is álló emlékmű. A Kornis család Szentbenedek kastélya előtt ma is látható két unikornis szobor, melyek talán az emlékműhöz készültek, de biztosat állítani nem lehet, csupán feltételezés. A két unikornis a 20. század elejéig a kolozsvári ferences templom kápolnájának bejáratánál állt, melyet szintén Kornis Antal építtetett. A szobor elkészültének pontos időpontjáról nem maradt fenn adat, de a szerződésben kétéves határidőt szabadtak meg, így valószínűleg 1776-ban vagy ezt követően készült el, és az egykori jezsuita templom, a hozzá csatlakozó kolostor, a Convictus Nobilium és Báthory-Apor szeminárium épületei által övezett téren helyezték el.

            A szobor az évek során számos javításon esett keresztül, 1844-ben is jelentős restaurálási munkákat hajtottak végre rajta, majd 1957 és 1958-ban jelentős összeget ráfordítva ismét javították. A javítást követő évben, tehát 1959-ben lebontatták, mert úgy gondolták, hogy az egyetemisták új szellemben való nevelését akadályozza a szobor látványával való mindennapos szembesülés. A szobor két évig hányódott, több helyen is raktározták, sajnos nem megfelelő körülmények között, majd ismét felállították, immár mai helyén, a szentpéteri templom szentélye mögötti részen. Az elmúlt években felvetődött az igény, hogy visszahelyezzék eredeti helyére, de ez ügyben lépések még nem történtek

            A Mária-oszlop minden tekintetben megfelel a korabeli, ilyen jellegű emlékművek Közép-Európában elterjedt barokk típusának, mondhatni jellegzetes 18. századi barokk Mária-szobor. Talapzatának kiképzése lépcsőzetes, alaprajza hatszögű, melyben egy szintén hatszögű, korinthoszi fejezettel ellátott pillérforma áll. A pilléren emelkedik Szűz Mária szobra. A szobor talapzata párkánnyal jól elhatárolt alsó és ezen nyugvó felső részből áll. Alsó részének oldalain lépcsők állnak, melyeknek sarkait akantuszlevéllel és volutákkal díszített kiugró elemek támasztják meg. A felső szint sarkain szintén akantuszlevél és voluta dísz látszik. Archív felvételeken jól látszik, hogy az 1950-es években még urnák álltak a második szint párkányain, ahol eredetileg valószínűleg szobrokat tartottak vagy legalábbis erre a célra alakították ki őket. A Mária-szobrot tartó pillér attikai lábazatának három sarkánál eredetileg angyalszobrok álltak, de mára ezeknek csupán töredékei látszanak.

A Mária-szobor kialakítása a jellegzetes hagyományt követi: A szűzanya, jobb kezét szívére helyezve, fején csillagkoszorúval a földgömbre tekeredő kígyóra tapos. A csillagkoszorúból, mely kovácsoltvasból készült, mára csupán egy csillag maradt meg.