ismertető

Nagybánya régi főterétől délre található a Vár tér, mely hajdan cinterem volt, azaz a mára eltűnt Szent István templom körüli négyszögletes alakú temető, mely mára parkosított terület lett. Ennek a területnek a déli oldalát zárja a régi, barokk stílusú jezsuita templom a hozzá tartozó rendházzal és iskolaépülettel, valamint az ortodox templom, mely az iskola tornaterméből lett kialakítva 1920-ban és mára teljesen átépítették.

            A szakirodalom szinte nem is foglalkozik a régi jezsuita templommal, ezért viszonylag kevés információ ismeretes a témában. Az épület a kolozsvári jezsuita templommal egyidőben épült, 1717 és 1720 között. A Szentháromság tiszteletére felszentelt templom a jezsuiták birtokában maradt egészen a rend feloszlatásáig, ami 1773-ban következett be. Ettől kezdve plébániatemplomként működik.

            A jezsuiták 1674-ben tűntek fel először Nagybányán, mikor megkapták katonai segítséggel a Szent István templomot, melyet a reformátusoktól vettek el. Még ebben a században, 1677-ben a rendet elűzték a városból, ám miután a templomot 1687-ben visszaszerezték a katolikusok, visszatértek a városba a jezsuiták, 1691-ben visszakapták a templomot a nagybányai plébániával együtt. A templom 1705 és 1712 között ismét a reformátusok tulajdonát képezte, ám a Rákóczi szabadságharc után kénytelenek voltak végleg visszaadni a jezsuitáknak. A rend ennek ellenére nem újította fel a templomot, hanem egy újat építtetett a közelben álló Szent Márton templom helyén, mely a ma látható jezsuita templom. Ezzel a lépéssel két középkori, mára műemléknek számító épületet semmisítettek meg. A lerombolt Szent Márton templomot és a Szent István templomot, melyet lassan elkezdtek széthordani, majd 1847-ben felrobbantották.

            A Szent Márton templomról szintén alig maradt fenn használható adat. Nem lehet tudni, mely rend vagy felekezet temploma volt, funkciója ismeretlen. Helyén az új templomot Matyasovszki László nyitrai püspök 1696-os alapítványából építették fel, mely 50 000 aranyforintra rúgott. Ennek emlékére az iskola nyugati homlokzatán egy ovális emléktáblát helyeztek el a püspök medvés címerével és valószínűleg portréjával.

            A templom nagyban emlékeztet a kolozsvári jezsuita templomra. A hasonlóságot leginkább nagyméretű hajója és kéttornyos homlokzata adja. Tervezőjéről nincs adat, de ezekből arra lehet következtetni, hogy a kolozsvári templomot és ezt egy ugyanaz a tervező, név szerint Christoph Tausch tervezte. Ez a feltételezés csupán stilisztikai megfigyelésekre alapul, konkrét bizonyíték nem került még elő ezzel kapcsolatban. A templom főhomlokzatában kialakított fülkékben szentek szobrai állnak. A szélső fülkékben Loyolai Szent Ignác és Gonzaga Szent Alajos jezsuita szentek, a középső fülkében Szent József a gyermek Jézussal életnagyságú faszobrai találhatók. A templom bejáratát vörösre festett kőoszlopok fogják közre, felül timpanon látható. A bejárat fölött elhelyezett márvány emléktáblán az 1718-as dátum olvasható. A templom tornyain hagymasisak emelkedik. A templom alatt kriptát alakítottak ki.

            A templombelső összetett szerkezetű, a tornyok közötti részen áll az orgonakarzat, melyről a toronyrészeken keresztül az oldalsó karzatokat lehet megközelíteni. Az oldalkarzatok alatt mindkét oldalon három-három oldalkápolna található, melyekből ablak nyílik a szentély felé. A hajót és a szentélyt fiókos dongaboltozat fedi, az oldalkápolnák mennyezete egyszerű dongaboltozat. A boltozatot Kiss Károly a 19. században teljesen átfestette, ezért az eredeti, aranyozott stukkódíszítés alig látszik.

            A templom berendezéséről alig lehet tudni valamit, néhány festményének készítőjén kívül az oltár faragójának neves ismert. Az oltárt 1824 és 1825 között faragta Schaintzer Fülöp festő és képfaragó. A berendezési tárgyak közül kiemelten értékesek és fontos emlékek a faragott és intarziákkal díszített ajtók, a padok, a vasalatok, a fából készült szószék, és a 19. századi oltárfestmények.