ismertető

Szásztörpény templomának legelső említése az 1333-as, 1335-ös pápai tizedjegyzékben olvasható, melyben Péter nevű plébánosát említik. A következő említés 1343-ból való, ekkor Balázs nevű plébánosát említik. A következő forrás, melyben szó van a templomról 1453-as. Ekkor V. László király (1452 – 1457) utasítására az edélyi képtalan bevezeti Hunyadi Jánost a Beszterce és több Doboka vármegyei birtokába. Elképzelhető, hogy ezzel van összefüggésben a környéken fellendülő építkezés. Több Beszterce vidéki templom esetében megfigyelhető a 15. században történt javítás, bővítés, átalakítás. 1461-ben Jakab nevű bíboros 100 napos búcsút engedélyezett a hívek számára. A búcsúengedélyt 1481-ben a fehérvári püspök megújította.

            1974-ben komoly régészeti kutatásokat végeztek, melynek során a jelenlegi épület helyén egykor álló, 14. századi templom falait azonosították. 1990-ben újabb ásatások következtek, melyek alkalmával két korábbi szentély nyomai kerültek elő. Az egyik szentély félköríves, a másik pedig egyenes záródású. A régészeti leletek, és az írásos emlékek sem adnak elegendő információt a régebbi épület építésének idejéről, körülményeiről. Azt is csak gyanítani lehet, hogy az említett, 1461-es búcsúengedély áll kapcsolatban a 15. századi építkezésekkel, de bizonyíték erre sincs.

            Szásztörpény temploma a jelenlegi formáját a 16. század elején történt átalakítások során nyerte el. A szentély kialakítását szintén a 16. század első évtizedeiben nyerte el, erre bizonyíték a szentségtartó fülke 1504-es felirata. A karzat valószínűleg egy korábbi templomhajóhoz kapcsolódhatott, melyet 1520 után építettek át. Erre a kora reneszánsz stílusú két oldalkapu és a későgótikus szószék, karzatmellvéd, és a hajóboltozat gyámköveinek reneszánsz sítlusú díszei utalnak.

            A templom körül futó várfalat a 16. század elején építették, 1530 előtt, mivel első emíltése ebből az évből származik. A 16. század elején végzett átépítéseket leginkább a gyulafehérvári káptalan tagjai támogatták anyagilag, akik valószínűleg a humanisat műveltségű plébánosok közül kerültek ki, mint például Wolphard Adorján, a későbbi kolozsvári plébános, Johannes Klein és Kolozsvári Péter. A gyulafehárvári papság szásztörpényi tevékenysége annak köszönhető valószínűleg, hogy a vidék nagyon jó bortermő volt, Szásztörpény ennek hatására gazdag plébániának számított, és az említett időszakban a javadalamkat a gyulafehérvári káptalan élvezhette, valamint a város plébánosait is ők szolgáltatták. A 16. század végén Szásztörpény temploma is a lutheránus hitre áttért felekezet használatába került.

            A templom tetőzete és a berendezés egy 1809-es nagy tűzvész során elpusztult, a károk kijavítására mintegy 10 évet kellett várni. Aztán 1819-ben végre nekiláttak a nagy hanvételű, és nem olcsó munkálatoknak. Újjáépítették a teljesen tönkre ment tetőszerkezetet, új orgonát rendeltek Samuel Maetz mester műhelyéből, valamint új padokat készíttettek és állítottak fel. A tetőszerkezet újjáépítése a 19. század folyamán még egy alkalommal megtörtént, egészen pontosan 1868-ben. Ezt követően 1867-ben a szentély új oltárt kapott, majd 1903-ban a templom új orgonával bővült, melyet Leopold Wegenstein műhelyében készítettek. Ugyanekkor végeztek restaurálási munkálatokat is a templomon.

            A második világháború végén a szászok kitelepülése után a templom az ortodox felekezet tulajdonába szállt. 1990-ben végeztek rajta nagyobb restaurálást. A jelenleg a szentélyben látható ortoxod ikonosztáz kimondottan új darab, 2000-ben állították fel. Szásztörpény egykori evangélikus, erődített temploma jelenleg is az ortodox, azaz görög-keleti egyház tulajdonát képezi.

            A templomépület a városközpont egy magaslatán helyezkedik el. Műemléknek számít a templom, a várfal és annak északi kaputornya is. A várfal csak részeiben látható, nagy része elpusztult. A templomot eredetileg Szent Péter és Pálnak tiszteletére szentelték fel. A templomhajóhoz sokszögzáródású szentély csatlakozik, mely a hosszházhoz képest némileg beljebb ugrik. A szentély északi falához sekrestye kapcsolódik, délnyugati sarkánál pedig a lépcsőtorony került kialakításra. A homlokzatok tagolásáról lábazattal kialakított, háromlépcsős, vízvetővel gazdagított támpillérek gondoskodnak. A templomhajó északi és déli oldalán három-három pillér, a szentély déli falán egy, a szentélyzáródás sarkain pedig négy pillér áll.