ismertető

Szatmárnémeti első püspöki székhelye a Szatmári Római Katolikus Püspökség székháza volt a Kálvária templom mellett, az egykori Szirmay utcában, mely utca jelenleg Mihail Eminescu nevét viseli. A telek a jezsuita rend tulajdonát képezte, tőlük vásárolta meg Fischer István püspök (1804 - 1807), majd a rajta álló jezsuita rendházat átépítve kialakította a püspöki székhelyet. Ez az első épület már nem látható, az egykori Királyi Katolikus Főgimnázium (jelenleg Mihail Eminescu Gimnázium) építésekor, 1912. körül teljesen lebontották.

            A jelenlegi püspöki palotát a Széchenyi utcában építették fel, a Károlyi család udvari építészének, Josef Bittheuser építésznek a tervei alapján, aki a munkálatok nagy részét is felügyelte. Az építkezést 1805-ben kezdték meg. Az épület "U" alaprajzának Templom utcai (jelenleg D. Gherea utca) oldalszárnya épült fel először, ez 1809-re lett kész, majd a másik oldalsó szárny, a Színház utca felöli készült el. A főhomlokzat építéshez 1823-ban, az Egerben dolgozó Pavlony Ferenc új tervrajzot nyújtott be a városi tanácsnak, de a terv megvalósítása nem jött létre. Az építkezés csak később, 1837 és 1840 között, Hám János püspök idején folytatódott. A két szárnyat összekötő épületrész, mely a Széchenyi utca vonalával párhuzamosan fut, ekkor készült el. A főbejárat eredetileg a Színház utcából nyílt, de az új épület elkészültkor, áthelyezték annak főtengelyébe. A lépcsőház, a díszterem és a püspöki kápolna is e munkálatok alatt készült. Az építkezés felügyeletét feltételezhetően nem Bittheuser látta el, hanem a székesegyház építkezését is vezető püspöki építőmester, de erre vonatkozóan egyelőre nincsenek pontos tájékoztatások. Az is valószínűsíthető, hogy az eredeti tervek számos módosításon menetek keresztül, a hosszú, 32 évet átölelő építési periódus alatt.

            Az új püspöki palota 1837-re teljesen elkészült, azonban Hám János püspök a munkálatok befejezése után is még több évig a régi püspöki rezidencián lakott. Az új székhelyre csak sokkal később, 1851-ben költözött be. A palotát néhány évvel később ismét bővítették. A papneveldét magába foglaló szárny 1859-re épült meg, majd a 19. század végére, 1892-re felépült a jelenlegi könyvtárnak helyet adó épületrész, mely a szemináriumot a palotával köti össze. 1944-ben, a bombázások során jelentős sérüléseket szenvedett az épület, ahogy a város sok már épülete is, de azt igen hamar sikerült helyreállítani. Többszöri átépítések, javítások ellenére is megmaradt a püspöki palota eredeti megjelenése, többek között emiatt lett jelentős műemléképület.

            A püspöki palota egy belső udvar köré kialakított "U” alaprajzon nyugvó, nagyméretű, egyemeletes épület, főhomlokzatával a Széchenyi utcára néz. Annak ellenére, hogy felépítése több periódusban zajlott, a klasszicista stílusú homlokzatkialakítás egységes képet mutat. A Főhomlokzat 21 tengelyre osztható, melyek három csoportba rendeződnek. A középső három tengely alkot egy csoportot valamint a szélső kilenc-kilenc két újabbat. A középső rész rizalitszerűen előrelép a homlokfal síkjából. A rizalit középső tengelyének földszintjén nyílik a kosáríves kiképzésű főbejárat, a mellette lévő tengelyekben félkörívesen záródó ablakokat alakítottak ki. A rizalitot a koronázópárkány fölött timpanonnal zárták le. Az emeleti részen szintén félköríves záródású ablakok nyílnak, melyeket korinthoszi fejezetű pilaszterek fognak közre. Az ablakokat párkánydísszel alakították ki, melyek orommezejében gazdag, növényi stukkó ornamentika látható. A timpanon orommezeje is plasztikai díszítést kapott, de ez mára eltűnt, csupán 20. századi képeslapok bizonyítják. A melléktengelyeket egyenesen záródó ablakok törik át, két szinten végigfutó lizénák és párkányok tagolják.