ismertető

Temesvár egykori vármegyeháza a város főterén, a székesegyház mellett áll, a jelenlegi Pacha és Mercy utca közötti részen. Az épület ma Művészeti Múzeum. Mérete impozáns, a főtér látképének egyik meghatározó homlokzatát nyújtja. A tér elrendezésének kialakulás a csanádi püspökség Temesvárra költözéséhez csatolható, mely a 18. században történt. A Művészeti Múzeumnak otthont adó barokk palota helyén 1733-tól sóhivatal áll „L” alakú alaprajzon. Ennek az épületnek a felhasználásával alakították ki a kamaraházat, melynek nyugati szárnyába épült be az előző épület. A kamaraházat 1746 és 1747-ben bővítették, belsőudvaros épületté alakították át. Egy 1752-ből származó írásos bizonyíték szerint ekkor már kétemeletes volt. A 18. század közepén itt működött osztrák birodalmi kamara területi kirendeltsége. 1754-ben ismét átalakították, ekkor az épület belső elrendezésében eszközöltek nagyobb módosításokat. A polgári közigazgatáshoz kellő funkciójúvá alakították. A barokk palota mellett lévő épület ebben az időszakban kamarai kincstárként működött. Az 1754-es átalakítás során ezt a két épületet, a palotát és a kincstárat összeépítették és átjárhatóvá alakították. Ekkor készültek a homlokzat stukkóelemei, melyek a későbbi évek során elpusztultak, de az 1987-es restaurálás során megtalálták a nyomaikat. Az ornamentika stilisztikai megfigyeléseire alapozva a szakirodalom bécsi hatást feltételez, leginkább a Kinsky-palotával vél hasonlóságot felfedezni.

Az épületet 1774-ben ismét építkezésnek vetették alá, ekkor bővítették a főtér és a jelenlegi Pacha utca irányába újabb szárnyakkal. Az új szárnyak kialakításánál lényegében a már álló épülettömb tükörképét készítették el. Ennek a bővítésnek az eredményeképpen a kialakult épület két belső udvar köré rendeződött, az udvarokat egy kétszintes szárny osztotta ketté. A főtéri homlokzat szimmetrikus kialakítása is ehhez az átalakításhoz köthető, ahogy a kettős bejárat elkészítése is. Az átalakítás után nem sokkal a nagyméretű épület új funkciót kapott, falai között kapott otthont a vármegyeháza intézménye. A későbbiekben, 1849 és 1861 között itt működött a szerb vajdaság és a temesi bánság adminisztratív székhelye, majd 1861-től újra az előző funkcióját látta el, vármegyeháza lett.

Az épület barokk stílusú díszítőelemeit 1885 és 1886-ban Jacques Klein műépítész eltávolított. Ez az átalakítás legfőképpen a homlokzaton zajlott, ekkor alakult ki a jelenlegi stílusa. Szintén ez időben bontották le a belső udvart kettészelő kétszintes épületszárnyat is. Az ezt követő években többször is végeztek kisebb-nagyobb munkákat a vármegyeházán. Számos, értékes, igényes díszítőelem tűnt el. A ma látható stukkók túlnyomó része a sokkal későbbi helyreállító munkálatok eredménye. A múzeum megnyitása előtt, 2006-ban végeztek legutóbb nagyobb horderejű javításokat, de a teljes felújítás még várat magára.

A kétemeletes, manzárdtetővel ellátott, négyzetes alaprajzú épület főhomlokzata a Dóm térre, azaz a város főterére néz. A homlokzat tizennyolc tengelyre tagolódik. Kialakítása, szimmetrikus elrendezése az eredeti, barokk megoldásokat tükrözi, de a díszítőmotívumok már a 19. századi átalakítások művei. A tengelyeket kompozit fejezettel ellátott pilaszterek válasszák el egymástól, melyek földszinti része sávozott, az emeleti részen pedig stukkódíszes kialakításúak. A földszinti ablakok egyenesen záródnak, keretük vékony füleskeret. A két 18. századi kapu a hatodik és a tizenharmadik tengelyben nyílik. Az emelet ablakai félkörívesen záródnak.