ismertető

Újtorda Torda város része, melyet a kiváltságos szász telepesek, azaz hospesek alapítottak a 13 század végén Koppánd falu határában. Az első írásos adat az ehhez szükséges beiktatási adomány, melyet 1332-ben kaptak I. Anjou Károlytól az újtordaiak. Ebben az adományozó oklevélben részletes leírás szerpel a városrész birokairól, a 60 udvarházról és a hozzájuk tartozó szőlőről, a malmokról és a Szent László tiszteletére felszentelt templomról. Az új városrészben plébánia is létesült. 14. századi oklevelek két tordai bírót is említenek, ami bizonyíték lehet Ótorda és Újtorda különállására. A 15. századra viszont már csak a plébániák és a vásárok különállására található bizonyíték, Torda egységesen egy települséként szerepel a világi közigazgatás tekintetében. A 15. századra Torda mezővárosi rengot kapott. Az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékben az áll, hogy a tordai esperességből, mely egy meglehetősen nagy terület volt, Újtorda plébánosa, Isván fizette a legnagyobb összegű adót. A 16. századból számos írásos emlék maradt fenn az újtordai plébániáról, de ezek csak a templom létezéséről, az épület állapotáról szólnak, egyéb információk nem maradtak fenn. A reformáció nagyon hamar elérte az újtordai plébániát is, és az áttérés gyorsan lezajlott, ahogy ez Ótordán is történt. 1570-ben már unitárius miséket tartottak Újtordán is. Az első unitárius pap Sztárai Miklós volt, aki jelentős vallásújítónak számított és Újtordán hunyt el 1582-ben. Őt követte Varsolczi János, 1608-ig, aki egyben tordai első pap is volt. Varsolczi János Tordáról 1608-ban Kolozsvárra ment. Az ő idejében végeztek számos munkálatot a templomon, melyről az 1629-es tanúvallatás számolt be. Az ő papsága alatt történt emellett 1601-ben Torda majdnem teljes lakosságának pusztulása. A tanúvallomás érdekes és fontos adatokkal szolgál Újtorda és Ótorda korabeli viszonyáról. Például megtudható belőlük, hogy Tordán három vásárt tartottak, ezek közül az egyiket Újtordán, melynek a bevételét a templomra költötték. Emellett szó esik a templom körüli vársánc kialakításáról. 1601 végén Báthory Zsigmond visszatért Erdélybe és egyik csapata megtámadta Basta tábornok Kolozsvár melletti őrségét, melyre válaszul Basta csapatot küldött Torda ellen. A támadás leginkább Újtorda városrészt érintette. A lakosság bemenekült a várfalak mögé, ám nem megfelelő védekezésük miatt a katonák betörték a kaput és több, mint 300 férfit öltek meg, köztük Csipkés György bírót. A nőket és gyerekeket az odasiető Csáky István és csapata tudta megmenteni. Ha a város elnéptelenedett volna, veszélybe került volna a sótermelés. A sótermelés megmentése érdekében Bethlen Gábor 1614-ben a sóvágóknak adományozta a templomot, a várfalat és a hozzá tartozó birtokokat. A sóvágók letelepedése azonban nem történt meg, ezért 1609-ben Bethlen a református felekezethez tartozó gyalogosait költöztette a városrészbe. Az egyedi jogállás miatt Újtorda és Ótorda ekkor különvált, a templom pedig református lett. A református templom Újtorda központjában egy park árnyékában helyezkedik el. Körülötte ovális alakban várfal áll, melynek déli oldalán magasodik az emeletes kaputorony. A kaputorony félkörívesen záródik mindkét oldalán, tágas, kőkerettel ellátott bejárat. A homlokzaton emléktábla áll, mely az 1737-es felújítási munkálatok emlékét őrzi. A templom építési idejéről nincs pontos adat, de stilisztikai megfigyelések és logikai levezetések alapján valószínűsíthető, hogy a templomépítés ideje a 15. század második felében történt. A várfalhoz a 18. század végén belülről kamrákat építettek, mely Belső-Erdélyben talán egyedülálló jelenségnek számít. Ezekben gaobonát, szalonnát és egyéb teményt, élelmiszert őrzött a város lakossága. A kamrákat hatóságilag lebontották az 1930-as években, de Debreczeni László 1927-es rajzai megőrizték őket az utókor számára. A 17. század végén a kamrák körül éles vita alakult ki, mert a bérbe adott helyiségek bevételéből a parókia nem részesült. A megoldás egy 1799-es rendelet volt, mely szabályozta a kamrákkal kapcsolatos összes felmerülő kérdést. A templom hajóból és nála csak kicsivel keskenyebb szentélyből, valamint a nyugati végen toronyból áll, déli oldalánál portikuszt alakítottak ki. A hajó és szentély homlokzatait támpillérek osztják, a szentély egyik pillérén az 1504-es évszám olvasható. A hajó és a szentély tápillérei különbözők, ez arra is utalhat, hogy a két részt nem egyidőben építették fel. A templom ablakai csúcsíves záródásúak és meglehetősen nagyméretűek. A torony alsó kétharmada sarokkváderetzett, ez körépkori eredetére utal. A három oldalán található csúcsíves, kőkeretes ablakok nem egyformák, feltételezhető, hogy nem egyszerre készültek. A torony hagymasisakkal van fedve, rajta kivül egy 1716-ban készült kisharang látható. A templom belsejében már alig látható a középkori megjelenés, számos átalakításon esett át.