Guraró

Útvonaltervező

ismertető

Megye: Szeben megye.
Erdély régió.

Guraró (románul Gura Râului, németül Auendorf) A Szeben folyó mellett, Szeben megyei erdélyi község. A Mărginimea tájegységben fekszik. Közelében található a Csindrel-hegység. Nagyszeben csupán 20 km-re található innen.

Elnevezése

Neve román eredetű: La Gura Râului (szó szerint: 'a folyó torkánál') azt a helyet jelöli, ahol a Szeben patak leérkezik a síkságra.

Története röviden

A XIV. -XV. században épült város, mely a Kereszténysziget határára települt. város. A hagyomány szerint eredetileg szórt település volt és házai a mai faluközpontot övező dombokon helyezkedtek el. Nagyszeben lakói a szebeni királybírónak tartoztak szolgáltatásokkal. A XIX. században jelentős juhtartással és gyümölcstermesztéssel rendelkezett. A XVIII. században román és cigány családok lakták. A XIX. században az emberek többsége ortodox kisebb számban pedig görög katolikus vallású volt. Szintén a XIX. század elején épült meg iskolája. Patakjain sok lisztelő, kallózó, fűrész- és olajmalom őrölt. Erdély egyik kallózó központja volt. Fonógyára, mely a XIX. században épült a szászok által, a XX. század közepéig üzemelt. A XIX. században kapott engedélyt vásár tartására, bár nem hivatalosan már korábban is rendeztek itt vásárokat. A XIX. században a falu pozitív, gazdagodó, polgárosuló település képét mutatta. Házainak szinte a fele már akkor, kőből készült, és szintén a fele már több mint három helyiségből állt. A földek 50%-a erdő, a többi pedig megosztott arányban legelő, rét, és szántó volt. A XIX. században gazdaszövetkezet is alakult. A XX. században csaknem 40 fűrészüzem működött megosztva a falu kül és belterületén. . Szintén a XIX. században képezte Szelistyei járás szerves részét Szebenszék vármegyében

Lakossága

Az 1850-ben készült adatok szerint a lakosság nagy része román volt. Pár évvel később a lakosok jelentős száma ortodox és görög katolikus vallású volt.1900-ban lakói közül 100-150 személy Romániában tartózkodott. Teljesebb képet ad a helyi lelkész felmérése XIX. századbóll. Eszerint 2880 lakosából a többségi románságon kívül 148 volt a beás és 46 a kovács cigány, de néhány szász is lakta. A többség helyben is született. A vallást nézve 2514-en tartoztak az ortodox, 343-an pedig a görög katolikus egyházhoz. Az akkori népszámlálási adatok szerint a lakosság fele tudott írni-olvasni és mindössze 16 fő beszélt magyarul. A 2002-es népszámlálási adatok alapján a lakosság csaknem 100%-a román nemzetiségű. Ebből domináns számú ortodox vallású.

Látnivalói

A XVIII. -XIX. században épült a Szent Piroska ortodox templom. Falfreskói is a XVIII. századból valók.
A XIX. században épült a jóval nagyobb Szent Mihály és Gábriel arkangyalok ortodox temploma. A templom terveit Joseph Neugebauer készítette.
Kallómalma a XIX. századból való.
Olajütő (faépítmény, a böjtben sütéshez használt tökmagolajat készítették benne).
Fedett fahídját a XIX. században építették.
A művelődési házban néprajzi kiállítást rendeztek be.
Megtekinthető még Aurel Decei orientalista emlékmúzeuma.
A XX. században 550 méteres magasságban megépült, 330 m hosszú és 72 m magas völgyzárógáttal egy 65 hektár felületű mesterséges tó. A létesítmény nemcsak energiát termel, de innen látják el ivóvízzel Nagyszebent is.