Gyergyóújfalu

Útvonaltervező

ismertető

Megye: Hargita megye.
Erdély régió.

Gyergyóújfalu a Visszafolyó-patak Marosba ömlésénél fekvő Hargita megyei községközpont, melyhez közigazgatásilag az alábbi települések tartoznak: Kilyénfalva, Tekerőpatak és Libántelep.

Története röviden

A település régi és mai területe nem esik egybe. Egykor a Katorzsa elnevezésű területen volt. A Maros folyó azonban gyakorta megáradt. Így a lakosság a Visszafolyó-patak Marosba való torkollásához települt le.

Az első írásos forrás, mely konkrét említést tesz róla, a XVI. századból származik. Ebben a forrásban még Wijfalwként olvashatunk róla. XVI. századi írások már plébániáról számolnak be. A XVIII. században omlott össze a régi templom helyére épített új templom. A legújabb, immáron harmadik templomot a Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték és 1844-ben adták át.

A Székelyföld legrégebbi írásos dokumentumaként tartják nyilván az 1581-ben íródott Falu törvényei című alkotást.
A területet a Gál András szervezte felkelés alkalmával lángba borították. A székely felkelők itt tettek kísérletet Báhory Zsigmond és Apafi Miklós seregének megállítására.
A Sírhalom elnevezésű helyen temették el az elesetteket, közvetlenül a templom mellett.
A XVII. századot jellemezte leginkább a tatár seregek meg-megújuló ostroma. Marosfőnél mértek az osztrák seregek döntő vereséget Both András kuruc seregére. Ezt követően is felgyújtották a falut. Ennek a híres ütközetnek az emlékére emlékművet is állítottak.
A XVIII. században szörnyű pestis tizedelte a lakosságot.

Lakosság:

1910-es összeírások alapján a lakosság nagy része magyar, de nem elhanyagolható az itt élő német, rutén, szlovák kisebbség számaránya sem.
1992-es statisztikák arról árulkodnak, hogy domináns számú továbbra is a magyarság maradt.

A település egészen 1920-ig, a trianoni békediktátum pontjainak ratifikálásáig képezte a gyergyószentmiklósi járás szerves részét Csík vármegyében.