Kiskapus

Útvonaltervező

ismertető

Erdély régió.

Kiskapus a Nagy-Küküllő folyó bal partján fekvő Szeben megyei település, mely Medgyes közelében található és közigazgatásilag hozzá tartozik Kisekemező.

Elnevezése

Az első írásos forrás, mely említi a XV. századból származik. Ebben a forrásban még Parva Kabazként olvashatunk róla, de az idők során többféle elnevezése is ismert: Kops Minor, Kys Kappwss, Magyar Kapus. Napjainkban is használatos névalakját egy középkori vám után kapta.

Története

Magyar lakosságú falu volt a Királyföldön, Nagyselykszékben. 1550-ben lakói lutheránus hitre tértek és a szászok többségéhez hasonlóan később sem követték a reformáció további újításait. 1757-ből való az első adat az első biztosan nem szász (szlovák), 1776-ból az első magyar lelkészéről.

1760-ban több családja katolizált, majd 1779-ben katolikus plébániát hoztak létre. Közben 1772-ben a katolikusok kezdték használni a templomot is, de a következő évben a hatóságok az evangélikusoknak ítélték. A 18. század második felében 12-15 ortodox és néhány református család is lakta.

Hosszú időn keresztül pereskedett Medgyessel a két helység között elterülő erdők makkoltatási jogáról.1849. március 1-jén határában csata dúlt Puchner császári serege és Bem csapatai között.

1864-ben épült az első ortodox templom. 1873-ban vasúti csomóponttá vált, de lakossága nem gyarapodott jelentősen. 1876-ban Nagy-Küküllő vármegyéhez csatolták.

1913-ban közelében földgázlelőhelyre bukkantak, amelynek kitermelése a két világháború között indult meg. 1938-ban már 1938 millió km³ földgázt termeltek ki. 1939-ben kezdődött a termelés a színesfém- (cink- és ólom-) kohóban. 1957-ben koromgyárat alapítottak (a kőszénből előállított kormot a gumigyártásban használták föl). 1961-ben várossá nyilvánították.

1965 és 1970 között újabb ipari létesítményeket hoztak létre. A szocializmus idején az adatokat titokban tartották, de az elfogadott értékeket néha többszázszorosan túllépő kadmium-, ólom-, szén-dioxid-, kén-dioxid- és kénsavgőz-szennyezés az 1980-as évekre Európa egyik környezeti katasztrófaterületévé tette. A városban általánossá váltak a tüdőbetegségek, a férfiaknál a színesfém-szennyezés okozta impotencia. Az 1990-es évek első felében ipara válságba került, 1993-ban bezárták a koromgyárat. A munkások nagy része elköltözött, elhagyott lakásaikba cigányok települtek. 1989 óta lakossága 23%-kal csökkent. 2000 végén a kimutatott munkanélküliség 56%-os volt.

Az ipari tevékenység hanyatlásával a levegő minősége megjavult, de a talaj nehézfém-szennyezettsége továbbra is kritikus.

Népessége

Az 1900-as összeírások alapján az itteni lakosság nagy része magyar nemzetiségű, de nem elhanyagolható a románság és a németség száma sem. Felekezeti szempontból a többség evangélikus vallású, de elég nagy az itt élő római katolikusok, ortodoxok, és nem elhanyagolható a reformátusok száma sem.

1992-re ez a sokszínűség továbbra is megmaradt: az itt élők többsége már román nemzetiségű, de a népszámlálás adatai tudósítanak cigány, magyar és német nemzetiségű lakosokról is. Vallásukat tekintve a többség ortodox, de 5332 lakosából 433 római katolikusnak, 221 evangélikusnak, 149 reformátusnak, 69 pedig görög katolikusnak vallotta magát.

Kiskapus látnivalója. . .

evangélikus temploma, melyet erődítettek is és az idők folyamán többször szükségessé vált átalakítása. Időben később, a XVIII. században keletkezett a település római katolikus temploma.