Nagyenyed

ismertető


Megye: Fehér megye.
Erdély régió.

Nagyenyed a Maros jobb partján fekvő Fehér megyei város, melyhez közigazgatásilag az alábbi települések tartoznak:
Alsóorbó, Csombord, Felenyed, Kisapahida, Marosgombás, Muzsnaháza és Tilra.

Gyulafehérvár innen csupán 30 kilométerre található.

Elnevezése . . .

. . . . minden bizonnyal egy magyar személynévre, az Egyedre vezethető vissza. Az itteni templom védőszentjét is így hívták. A névalak előtagja megkülönböztetésül  szolgál Kisenyedtől.

Története röviden


Az első írásos forrás, mely konkrét említést tesz róla, a XIII. századból származik. A várost a szászok alapították. Területén római castrum maradványaira bukkantak. Az 1300-as években építették meg az itteni vártemplomot a lakosok. Ezt többször bővítették az évszázadok folyamán, mintegy nyolc temploma volt.

A XV. században a paraszt hadak kaparintották meg, de el is veszítették. A XVII. században előbb Mihály vajda, majd Basta is lángba borította. Az évszázad során több csapás is érte, hiszen a tatárok fosztogatták. Ekkoriban itt volt a főiskola és kollégium, hiszen Gyulafehérvárott felgyújtották.
A XVIII. században Rabutin viszont itt is felgyújtotta, a védekező városiak közül 30 diák meghalt. Számukra a Kápolna-dombon emlékművet emeltek.


1849-ben román felkelők pusztítást okoztak, élükön Axente Sever és Prodan Simion muzsnaházi pópával. Karácsonykor volt a legdrámaibb a helyzet: ekkor mintegy 4000 ember gyilkoltak meg. Akik életben maradtak , később a hidegben fagytak halálra. Ez az állapot egészen január 17-ig tartott. Az elhunytakat a vársáncba és az óvoda udvarán álló mészégető gödörbe hajították. Napjainkban a vársáncok melletti gödörnél emléktábla található.


A XVII. században Bethlen Gábor nevéhez fűződik az itteni református kollégium megalapítása, melynek mind tanárai , mindpedig diákjai híresek lettek. A világjáró Kőrösi Csoma Sándor innen indult ázsiai felfedezésére.

1910-ben a lakosság nagy része magyar nemzetiségű, de nem elhanyagolható a román és német kisebbségek száma sem. A település egészen 1920-ig, a trianoni békediktátum pontjainak ratifikálásáig képezte Alsó-Fehér vármegye Nagyenyedi járásának székhelyét. 2002-es statisztikák arról árulkodnak, hogy döntő többségbe a románok kerültek, a magyarok, cigányok és németek száma sem hanyagolható viszont el.

Látnivalók

a Bagolyvár elnevezésű Ókollégium.

Itt születtek:

  • a XVIII. század második felében Sipos Pál író és Baricz György mérnök, műfordító.
  • A XIX. század első felében Szász Károly költő, műfordító és Benkő Ferenc (kisbaconi) lelkész, mineralógus, továbbá Antal Géza urológus és Dósa Géza festőművész.
  • a XIX. század második felében : Pogány Móric építész ( ő tervezte a Batthyány-örökmécset) , Makkai Sándor református püspök aki történészként és egyetemi tanárként is tevékenykedett és Dési Huber István, grafikus és festőművész.
  • a XX. század első felében Jékely Zoltán költő.

Testvérvárosa

a magyarországi Gyomaendrőd már 1993 óta.

Fotók a régióból

Ajánlat
Temesvár
Kalotaszentkirály
Marosvásárhely
Gyergyószárhegy