ismertető

A ma látható brassói Mária mennybemenetele ortodox templom elődje egy kis méretű kápolna volt, melynek megépítését 1828-ban a város román lakosai, Vasile Moga püspök közbenjárásával kérvényezték a bécsi kormánytól. A bécsi kormány Brassó fő terének északi házsorához tartozó úgynevezett búzasori telket jelölte ki az építkezés helyszínéül, de azzal a kikötéssel, hogy a telek hátsó részén lehet csak építkezni. A régi kápolna itt épült fel 1833-ban. Ennek helyén 1895-1899. között G. Brus építész tervei alapján épült a ma látható templom. A tervező a bécsi görög-keleti templomot vette alapul. A kivitelezés vezetője Martin Stenner kőművesmester volt, a kivitelezésben közreműködött többek között Carl Eicen ács és Rudolf Bernhard kovácsmester. A szószék, püspöki szék és szentélyrekesztő Kupcsay János munkája, aki a brassói fafaragó iskola vezetője volt. A belső részt teljes egészében borító festményeket Hans Bulhard és Alexandru Vemian készítette. A templom három harangja a soproni Seltenhofer cég munkája.

Az építkezést a város román kereskedőinek adományaiból finanszírozták. A térhez közelebb eső részen kapott helyet a neobizánci stílusban épült tornyos plébánia. 1940-ben összedőlt az utcai torony, javítani csak 1972-ben tudták.

            A plébánia a templom elé épülve eltakarja azt, a főbejáratán keresztül, keskeny, bordás keresztboltozatú folyósón át lehet a belső udvarban álló templomhoz jutni. A plébánia sokkal díszesebb a templomnál, axiális tornya, neobizánci homlokzata meghatározó látványt nyújt. Homlokzata háromtengelyes, a középső enyhén rizalit szerűen előrelép, melynek földszinti részén félköríves kapu nyílik kompozit márványoszlopok között, timpanonjában Mária Platütera ábrázolással. A tornyon csúcsíves ablakok láthatók, mennyezete kolostorboltozat. Az épület háromszintes, mindegyik szintjén ikerablakszerű, kettős ablakok nyílnak, földszintjén üzlethelyiségek működnek, modern árkádsorhoz hasonló bejárat kialakításokkal.

            A templom alaprajza egyszerű, hajóból és szentélyből áll. Hajója csehsüveg boltozatos, mely kettős hevederíveken pihen. Ablakai nagyméretű, félköríves záródású, kétosztatú ablakok. A szentély boltozata csegelyes kolostorboltozat. A templom bejárata fölött, a főhomlokzat középtengelye fölött kolostorboltozatos torony emelkedik, melynek tamburját háromosztatú félköríves záródású ablakok tagolják. A torony négyszög alaprajzú, bejárat fölötti talapzaton áll, melynek homlokzati oldalán a templom építéséről szóló feliratos tábla van elhelyezve, mellette falpillérhez hasonló, koronázó párkányba illesztett pilaszterek állnak.

            A főhomlokzat középső tengelyében nyílik a templom főbejárata, egy historizáló stílusú kapu, mely gazdagon díszített, tagolt árkádos térben áll. A bejárat lépcsőjét utólag épített kis tető védi az esőtől. A bejárat fölött a koronázó párkányig nyúló, félköríves záródású hármasosztatú ablak töri át a homlokzatot. A homlokzat tagolását vízszintes irányban az alsó negyed lezárójaként golyvázott övpárkány és végezetül koronázó párkány adja.

            A templombelső a 19. századi szecesszió elemeit ötvözi a historizáló stílussal és az eklektikával, miközben nem mentes az ortodox építési szabályoktól sem. A belső részben a nyugati bejárat fölött áll a két boltszakasz hosszúságú karzat. A szentélyt és a hajót diadalív választja el egymástól, a diadalív északi pillérén áll a neogótikus szószék.