Megye: Brassó megye.
Erdély régió.
Brassó Erdély délkeleti részén, a Kárpát-kanyarban,
a barcasági medencében, a Cenk hegy lábánál fekvő Brassó megyei
város. Közigazgatásilag egyazon egységet képez Brassópojónával.
1960. december 24-ig a Sztálinváros nevet viselte. 1993-óta
testvárvárosa a magyarországi Győr.
Paraméterei:
2002-es statisztikák arról árulkodnak, hogy Brassó 284596 lélekszámú város.
Legtöbben románok élnek itt, de nem elhanyagolható a magyar
kisebbség aránya sem. Emellett szászok, romák, zsidók és egyéb
nemzetiségűek is élnek itt.
Az első írásos forrás, mely konkrét
említést tesz róla, a XIII. századból származó premontrei
kolostorjegyzék. Ebben Coronaként olvashatunk róla. Az 1241-1242-es
tatárjárás alkalmával szinte a teljes pusztulás "köszöntött be". A
XIII. században egy IV. Béla által kibocsátott oklevélben
olvashatunk ismét róla, sőt német névalakjáról való feljegyzés
(Kronstadt) 1355-ben keletkezett.
Megannyi legenda kapcsolódik hozza, az egyik, hogy Salamon király az itteni salamonkövi barlangban rejtette el koronáját, innen származik a névalak.
A másik hagyomány arról szül, hogy miután egy fát
kivágtak, annak gyökereinél egy koronára bukkantak, ezért itt
építették fel a városházát. A város címerében lévő gyökerek közötti
korona tehát innen ered.
Az 1285-ben a tatárok felgyújtották a várost.1384-ben, a tatárjárások következményeként elkezdték a városfalakat építeni. 1421-ben II. Murád török szultán elfoglalta Brassót, és földig romboltatta a falakat. A város visszafoglalása útán 1427-ben Zsigmond király itt tartott országgyűlést. Hunyadi János 1455-ben engedélyezte a brassóiaknak, hogy a cenki vár romjait felhasználva újjáépítsék a város falait. 1467-ben Mátyás király, moldvai hadjárat idején Brassóban pihent meg. A mohácsi csatavesztés után a város I. Ferdinánd oldalára állt, és elüzte Szapolyai Jánost és csapatait. Szultáni parancsra Petru Rareş moldvai vajda betört Erdélybe, és 1529. június 29-én legyőzte Földvárnál, Ferdinánd seregét megrohanva Brassót elfoglalta a Fellegvárt amit le is lerombolt. 1534-ben Gritti Lajos 7000 főnyi törökkel táborozott a vár falai között, várva Erdély nagyjainak hódolatát. 1599-ben pedig, Mihai Viteazul foglalta el a várost.
1603-ban itt ütközött meg Székely Mózes, Serban Radul vajda seregével, és testét itt temették el.
1660-ban a Fellegvárban található lőportornyok felrobbantak, a védőműveket 1667-ben állították helyre.
1688-ban az Erdélyt megszálló osztrák sereg ostromolta a várost, melyet Veteráni tábornok május 26-án a Fellegvárral együtt elfoglalt és felgyújtott. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején Brassó nem csatlakozott a fejedelemhez, ezért a kurucok a várost kifosztották.
A 16. században Brassó már fejlett, 8000 lakosú város volt.1611. július 8-án itt szenvedett vereséget Báthory Gábor a moldvai vajda és a brassói szászok egyesült seregétől. 1688. május 26-án Caraffa gyújtotta fel, híres temploma falai azóta feketék. A kurucok kifosztották, 1849. márciusában Bem foglalta el. 1849. június 19-én a cári csapatok szállták meg, a fellegvárat egy napi ostrom után bevették. Ezután a város védelmi jelentősége megszűnt.
1850-ben Andrei Şaguna kezdeményezésére, megalakul az első román nyelvű gimnázium, amely mai napig alapítója nevét ismeri.
1854-ben létrejön az első távíró fonal Brassó és Szeben között.
1873. március 30-án halad át Brassón először vonat. Később, 1879-ben megépül a Brassó–Bukarest vasútvonal.
1889-ben beindul az első telefonközpont, 22 előfizetővel.
1891-ben elindul Brassó első villamosa, ami a Városháztértől a Bertan nevű negyedig haladt. (Mára már megszűnt ez a vonal. )
1916. augusztus 16-án behatol Brassóba a Román Hadsereg. Ugyanekkor, Dr. Gheorghe Baiulescu lesz Brassó első román nemzetiségű polgálmestere. A román hadsereg egy részét azonban megsemmisítik a Bertalan negyedben.
1930-ban megalakul az első villamos-energia szolgáltató üzem.
1940. november 10-én egy 7,4°-os (Richter skála szerinti) rázza meg a várost.
1943-tól 1944-ig az amerikai repülök több izben is lebombázzák a várost.
1945 januárjában, a brassói szászokat deportálják Szovjetunióba.
1960-ban megépül a városközpontban található Drámai Szinház.
1968-ban első alkalommal tartják meg az Arany Szarvas Nemzetközi Fesztivált .
1971-ben megalakul az első brassói egyetem.
1977. március 4-én, hatalmas, 7,2°-os (Richter skála szerint) földrengés rázza meg a várost, amelynek következtében számos épület megrongálódik.
1986. augusztus 31-én újabb 7°-os (Richter skála szerint) földrengés volt .
1987. november 15-én Brassóban zavargások törnek ki a kommunista rezsim és Nicolae Ceauşescu ellen. A megmozdulást hamar visszaverik, és számos felkelő ember eltűnt, vagy börtönbe került.
1989. december 22-én , Temesvárt követve, Brassóban is elkezdődik a kommunista rezsim elleni forradalom, amely sok halálos áldozatot és sebesület követelt.
1990. május 30-án, újabb földrengés volt (6,9°-os Richter skála szerint)
2004. október 27-én ismét földrengés (6°-os Richter skála szerint)
A Takács-bástyától ÉK-i irányban húzódó 920 m hosszú várfalon a Posztóművesek bástyája található. Innen ÉK-re, a fal végén a 12 m magas, hatszögletű Kötélverő-bástya található. Itt a városfal nyugat felé fordult egészen Bodnárok bástyájáig (ez a bástya ma már nem látható). A ma már ugyancsak nem létező Szíjjártók bástyája és az Aranyművesek bástyája a fal nyugati oldalán álltak. A nyugati fal bástyái közül manapság a Fehér-torony és a Graft-bástya áll, ami eredetileg felvonó hiddal is rendelkezett. Az innen dél felé húzódó fal az ötszögletes alaprajzú, háromszintes Kovácsok bástyájába torkollik, amelyben jelenleg az Állami Levéltár található.
A város északi oldalán, a régen Hernyó-hegynek nevezett Warte-dombon két hatalmas torony látta el a város külső védelmét. Az egyik torony a 11 m magas, négyszögletes alaprajzú Fekete-torony, a másik a 14 m magass, félkör alakú Fehér-torony.
A Cenk-hegyi várnak ma csak alapfalai látszanak.
A világháborút követően az emlékmű darabjai a brassói Történeti Múzeum tulajdonába kerültek, ahol a pincében őrizték. A szobor fejrésze 2002-ben került újra nyilvánosság elé, azóta a megtekinthető az evangélikus egyház brassói központi hivatalában. Ennek udvarára szeretnének emlékparkot létesíteni, ahová kiállíthatnák a szobormaradványt.
A szobor talapzatának nyomai mai napig megtalálhatók a Cenk tetején, amin jelenleg a Románia zászlaja lebeg.
Bakfark Bálint a híres lantművész és zeneszerző, Johann Hedwig botanikus, Hermann György történetíró, a híres történész Éder József Károly, Johann Martin Honigberger, orvos, gyógyszerész és orientalista, Koszta József festőművész, Mattis Teutsch János festőművész, Áprily Lajos költő, Georg Scherg író, költő, drámaíró, műfordító; Doina Cornea költő; on Ţiriac teniszező, Bencze Mihály matematikus, tanár, költő; Dumitru Prunariu űrhajós.
Itt volt evangélikus prédikátor a
XVI. század folyamán Johannes Honterus. Munkásságának köszönhetően
készült el Erdély térképe. 1549. január 23-án itt hunyt el. A
Fekete templom déli oldalában tiszteletére szobrot emeltek.
Győr, Tours, Rishon LeZion, Tampere,
Kemer, Kastoria, Netanya, Holstebro, Minszk, Twardogóra,
Cleveland.