ismertető

     Mielőtt a templom elnyerte volna mai formáját, 2 korábbi épületet is emeltek a helyén, de a hányatott történelmi sorsnak köszönhetően mindkettő elpusztult. Az első templom építése 1009-ben kezdődött, amikor megalapították itt az erdélyi püspökséget. Méreteire és formájára az 1907-es és az 1967-es években végzett ásatások során derült fény. A templom az ókeresztény bazilikák mintájára épült, háromhajós volt, alapfalait számtalan faragvány, dombormű és pillértöredék díszítette. Noha nem bizonyos, de valószínűsíthető, hogy az első székesegyház a Vata-féle pogánylázadás idején puszult el.

     A másik templomot feltételezhetően Szent László király idejében kezdték építeni, de mivel ekkor már egy nagyobb székesegyházat terveztek, itt már nem használták fel a korábbi bazilika alapjait. Az építkezés mintájául a közép-franciaországi és a burgundi templok szolgáltak, s az egykori épület több alapja a mai napig fennmaradt. Ezek közé tartozik például a diadalív, a mellékszentélyek félkörívei valamint a kereszthajók homlokívei. A templom a tatárjárás idején puszult el, amikor is a támadó sereg felgyújtotta az épületet, halálra ítélve ezzel a bemenekült lakosságot. A székesegyház szomorú történetét annak idején Rogerius mester váradi kanonok mesélte el, az ő beszámolója alapján derült fény a szomorú, véres igazságra.

     Sajnos a templomot korántsem kímélte a sors, hiszen az újjáépítés elkezdése után nem sokkal ismét felgyújtották, ezúttal a szászok, 1277. február 21-én. A XV. században boltozták be és a főhajó nyugati részét valamint a tornyokat két emelettel kibővítették. 1439-ben ismét károk érték, ezúttal a törökök keze nyomán. Az utolsó támadás 1658-ban érte, szintén a török támadás során, amikor is Bethlen Gábor és I. Rákóczi György síremlékeit összezúzták. A Rákóczi-síremlék anyagául szolgált törmelékből végül Mártonffy püspök négy csodaszép oltárt emelt.

A székesegyház méltán nyerte el hírnevét, hiszen monumentális méretei önmagukért beszélnek. Hossza 83, magassága 19, míg szélessége 38 méter. Belsejében számos díszes oltár, sírkő található. A szószék és a főoltár a XVI. században készült, a székek támláján pedig mesterien kivitelezett bibliai jelenetek találhatók. Szintén a székek díszeként szolgál a felső részen elhelyezett két mellszobor, melyek Jézust és Máriát ábrázolják. A déli mellékhajóban találhatóak a Hunyadiak sírjai, míg a kereszthajó apszisát XVI. századi freskótöredékek ékesítik. Sajnos a Hunyadi-sírok eléggé rossz állapotban vannak, a számtalan támadás és feldúlás következményeként. A legjobb állapotban a kormányzó testvérének sírja van, ám a kormányzó és Hunyadi László sírjának azonosítását azóta is örök viták övezik, mivel a sírhelyek rendkívül rossz állapotban vannak. További sírhelyeket találhatunk a székesegyház sírboltjában, ahol 11 erdélyi püspököt helyeztek végső nyugalomra.

     Látható tehát, hogy a templom hatalmas történelmi jelentőséggel bír, talán a magyar történelem egyik legjelentősebb emlékeit őrzi. Éppen ezért mindenképpen érdemes ide ellátoganunk, hiszen általa megismerhetjük hazánk gazdag történelmének egy jelentős részét.

     Aki azt tervezi, hogy saját szemével tekinti meg ezt az impozáns templomot, annak jó utazást és kellemes időtöltést kívánunk!