ismertető

            Királynémeti vallási tekintetű első említése az 1332-es és 1334-es pápai tizedjegyzék, melyben Péter nevű papja jelenik meg. Valószínűleg már ekkor volt valamiféle temploma a falunak, de nincs forrás ennek bizonyítására. A falu jelenlegi templomának építési idjéről, körülményeiről és a templom korai történetéről nem maradt fenn íros forrás. Az építést a 16. század első felére datálják, a megállapítás stilisztikai megfigyeléseken és a templombelsőben látható évszámokon alapul. A szentély későgótikus stílusú szentségtartó fülkéjén az 1524-es évszám olvasható.

            A templomot a 19. században nagymértékben átalakították. Ennek az átalakításanak nyoma a hajó újraboltozása, az eredeti ablakoknál szélesebb, immár félköríves záródású ablakok beillesztése, a szentély újraboltozása, melynek későgótikus stílusú konzolait meghagyták. A templom északi, nyugati és déli oldalához épített karzat is ekkor készült, ahogy a homlokzat neoromán díszítése és a kapunyílás befalazása is. A várfalat és a harangtornyot valószínűleg a 16. században emelték, de a torony legfelső szintje 1838-ban épült.

            A ma is látható templom egyhajós teremtemplom, a szokványos kelet-nyugat tájolással. Királynémeti déli szélén áll, egy dombtetőn. Hajója téglalap alaprajzú, mindkét hosszanti oldalról támpillérek tagolják. Szentélye a templomhajónál valamivel keskenyebb, két boltszakasznyi rész, a nyolcszög három oldalával kapcsolódik a hajóhoz, a külső öt oldal sarkain támpillérek támasztják meg, északi oldalához sekrestye csatlakozik. A templom körül várfal húzódik, mely kőből épült, szabálytalan alaprajzú, vastagsága és magassága változó, nyugati és déli oldalán támpillérek erősítik. A bádogsisakos, négyzetes alaprajzú, háromszintes kaputorony a védőfal északi, város felöli részén áll, falait párkányok tagolják. A torony alsó, középkori szintje kőből készült, harmadik, 19. századi szintje tégla. A torony legfelső szintjén egy 1838-ban Andráschofski János és Dániel kolozsvári műhelyében öntött feliratos harang található. A legfelső szint nagyméretű ablakokkal áttört homlokzatát koronázópárkány zárja.

            A hajó homlokzatait mindkét hosszanti oldalon, a támpillérek közé beékelt, három – három nagyméretű, félköríves záródású ablak nyitja. Az északi homlokzaton található a templom egyenes záródású, jelenleg használt főbejárata. A nyugati homlokzaton egy elfalazott, egyenes záródású kapunyílás látható, mely fölött egy félköríves záródású ablak nyílik, háromszögű oromzatát a koronázópárkány alatt egy vakolatból képzett neoromán ívsor és egy körablak díszíti. A szentély déli és délkeleti homlokzatát három egyszerű, mérműves ablak és öt támpillér osztja, északi feléhez félnyeregtetővel fedett sekrestyét építettek.

            A templom belső része három keresztboltozatú boltszakaszt foglal magába, északi, déli és nyugati felén karzat áll. A karzat hosszanti oldalai kőkonzolokon állnak, rövidebb, nyugati oldala neoromán fejezettel ellátott kőoszlopokon pihen.

            A templom értékes berendezéséről Hermann Fabini ír, aki szerint egy barokk oltár is állt az épületben, mely gazdagon díszített hátoldalán felirat volt olvasható: „Pictum AD 1761 d. 29. Septemb. Sub Pastoratu P.D.D. Mich. Gross, Georg Hanik, Martin Mössel, aeditui”. Az oltár ma már nem látható a templomban, sorsa ismeretlen. Fabini említi Casparus Hanek 1763-as síremlékét is, mely mára szintén nem képezi a templom berendezését, és nem lehet tudni hová kerül. A templom orgonája 1874-ban készült Wilhelm Hörbinger szebeni mester keze által, de már az orgona sincs a templomban, 1988-ban a sepsiszentgyörgyi Szent József templom megvásárolta.