ismertető

A Kolozsvár Főterének délnyugati sarkán álló egykori New York, ma Continental szálló 1893 és 1894 között épült, tervezője a város neves főépítésze, Pákei Lajos volt. Helyén eredetileg a Nemzeti Szálló állt, mely a Biasini Szálló után a város második legfontosabb szállója, kulturális helye volt. Írott forrás először 1865-ben említi. A szálló felső szintjén alakították ki a lakószobákat, a földszinten, a szokásnak megfelelően étterem és üzletsor kapott helyet. Az üzletei között volt az 1860-as évek jelentős könyvkereskedése, az antiquarialis könyvkereskedés, melyet Burián Pálné működtetett. A könyvesbolt helyét az 1870-es évektől kezdve számos más jellegű, ám hasonlóan nívós üzlet vette át. A Nemzeti szállót 1894-ben bontották le. Az új szálló első bérlője a budapesti Steiner és Gálos cég volt. Ők rendezték be a szállót, a pesti New York palotából szállították át a berendezést, így valószínűsíthető, hogy ehhez köthető a névadás is. A 19. század végétől új bérlőre talált, Taussig Alajos bérelte Bogyó István vendéglőssel társulva, 1912-től pedig Fészl József vette át, aki jelentős újításokat eszközölt. A korszakban elsőként olyan kényelmi berendezéseket és megoldásokat alkalmazott, amik igazán utolérhetetlenné tették a szállót. Központi légfűtéssel, telefonokkal, fürdőkkel, télen fűthető tekepályával modernizálta az épületet, valamint a francia konyha gasztronómiáját is elérhetővé tette éttermében. Leginkább ez volt a Biasini szálló hanyatlásának oka. Eddig az olasz vívómester, Gaetano Biasini szállójának kávézója jelentette a kulturális élet központját, de az új szállók megépülésével és a New York szálló fényűzésével már nem tudta felvenni a versenyt. Kolozsvár legpatinásabb irodalmi, művészeti kávézója a Biasiniből áttelepült ide, ez lett a város elitjének közkedvelt helye, a társadalmi élet legrangosabb helyszíne. A kávéház nem csupán vendéglátóegység, hanem klub, olvasóterem és bálok színhelye volt. A szálló udvarát szétnyitható üvegtetővel látták el, villanyvilágítása saját áramfejlesztőről kapott energiát. Számos híresség szállt meg itt, például gróf Apponyi Albert házelnök, Molnár Ferenc a haditudósítói pályafutása idején, és Ady Endre minden kolozsvári látogatásakor tiszteletét tette a kávéházban. Jókai Mór is többször lakott a Belszén utcára néző szobáiban. A Bélszén utca később a Jókai utca nevet kapta, mely Jókai utolsó látogatására emlékszik, mikor második feleségévek a Mátyás-szoborcsoport átadására érkezett 1902. októberében. Az utcát újra átnevezték, ma Napoca utcának hívják.

            Laczkó Géza így ír a szállóról: „a szállóban átmeneti vigécek laktak, az étteremben cigány játszott, s az előkelőségek vacsoráztak és dorbézoltak, itt zajlottak le a híres köri bál-ok a helybeli egyetem jogászkörének rendezésében, a kávéházban átutazó zsidók alsóztak, újságírók, színészek veszekedtek, s itt szoktak elcsattanni a szenzációs becsületbeli pofonok, mert itt volt a nyilvánosság, fórum, agóra, itt lakott a közvélemény”.

            Az épület fénykora az 1950-es években véget ért, mikor átmenetileg egyetemi kollégiumként működött, majd az 1960-as évektől a Hotel Continental nevű luxusszállodaként éledt újjá. A szálloda később nem tudott lépést tartani a fejlődéssel, 2005 nyarán kiköltözött az épületből, mely ma is üresen áll.

            Az egykori New York szálló épülete historizáló stílusú, neobarokk épület, melyet a Fő tér felőli, látványos torony és a két homlokzat bejárati kapuja körül kialakított háromtengelyes rizalit határoz meg. Alaprajza téglalap alakú, az épülettömb háromszintes, két belső udvar köré szerveződik, homlokzatait vakolt lábazat, egyszerű övpárkány és koronázópárkány tagolja, melyet gazdagon profilált frízzel láttak el. Az Egyetem utca felől 11 tengelyes, a tér felőli homlokzata háromtengelyes. Ablakai az első és a harmadik szinten lekerekített sarkúak, a második szinten félköríves záródásúak, fölöttük barokkos szemöldökpárkányok húzódnak. A szálloda főbejárata a saroktorony földszintjén nyílik. Tetejét barokkos manzárdtető, tornyát hegyes sisak fedi.