ismertető

Kolozsvár városában 1884-től komoly fa-, építő-, és fémipari műhelyek működtek. Még ebben az évben, Pákei Lajos irányításával technikai rajziskola is alakult, melynek a későbbiek során Pákei is betöltötte igazgatói posztját. Az 1884 -ben alakult iskola hamar, már 1887-re, főiskolai rangra emelkedett. Az 1887-es évben felmerült egy ipari múzeum létesítésének ötlete, melynek szabályzatát és programját a rajziskola igazgatója és Kolozsvár akkori főépítésze, Pákei Lajos fogalmazta meg. 1888. december 6-án a Budapesti Királyi Múzeum igazgatójának és Kolozsvár vezetőségének jelenlétében zajlott a múzeum ünnepélyes megnyitója. A múzeumnak ekkor még nem volt saját épülete és nem jelöltek ki számára állandó épületet, ezért a város különböző pontjain állított ki. Rövidebb ideig működött a Szent Mihály plébánia épületében, a Szentkereszty házban, majd a város főterén is. Látogatásakor, Ferenc József császár meggyőzte a kolozsvári hatóságokat egy állandó, funkcióját tekintve a múzeumi követelményeknek eleget tevő múzeumépület létesítésének szükségességéről. Ugyanakkor indítványozta, hogy az intézmény az uralkodóról kapja nevét.

            A telek kiválasztásának procedúrája sokáig húzódott, nem sikerült egyhamar megfelelő helyszínt találni, olyat, ami mindenki megelégedésére szolgált volna. Végül megszületett a határozat, a múzeumot a Szamos és az akkori Malom nevű utca közötti területre építik, mely a városháza tulajdonát képezte. Erről a keserves folyamatról Pákei Lajos emlékezi meg önéletrajzi írásában. A válogatás ideje alatt tíz tervrajzvázlatot is készített.

            A Ferenc József Ipari- és Technológiai Múzeum alapkövét 1896. szeptember 30-án tették le, ekkor nevezték ki ünnepélyes keretek között Pákei Lajos főépítészt az intézmény igazgatójává. Az építkezés ekkor még nem volt befejezett állapotban, a munkálatok még két évig, 1898-ig elhúzódtak. Az új, és egyben első múzeumépület megnyitóünnepségére 1899. március 26-án zajlott.

            Az elkészült épületben, egészen 1903-ig a múzeum mellett az ipari iskola is helyet kapott, de idővel túl szűkösnek bizonyult a hely, ezért Pákei meggyőzte a hatóságokat arról, hogy szükség van egy új, nagyobb múzeumépületre és elnyerte támogatásukat. A főépítés és igazgató ekkor már rendelkezett elképzeléssel a helyszínt illetően. Az akkori épület utcájának másik oldalán, a középkori erődítményrendszer közelében lévő telekre kívánta felépíteni. A terveket szintén Pákei készítette. Az új múzeumot, az általa megjelölt helyszínen, 1903 és 1904 között építették fel.

            Pákei Lajos (1853–1921), a kor kiemelkedő építésze, Erdélyben meghatározó szerepet töltött be, ám nevét egész Európa ismerte. Tanulmányait Budapesten, Münchenben és Bécsben folytatta, 1880-as visszatérése után Kolozsvár főépítésze lett, ezzel elkezdődött az a folyamat, melynek során Pákei közel negyvenéves munkássága révén Kolozsvár építészete nagy fejlődésen ment keresztül. Az urbanizáció, oktatásszervezés, ma is jelentős épületek tervezése, intézmények létesítés is fűződik a nevéhez.

            A jelenlegi Műszaki egyetem épületének főhomlokzata a Malom utcára néz. A kétszintes épület főhomlokzatát mindkét szinten félköríves záródású ablakok tagolják tizenhárom tengelyre. A földszinti ablakok szemöldökgyámmal ellátott, vakolt keretelésű nyílászárók, az emeleti ablakok szintén félköríves kerettel körbevett ablakok, ám némileg egyszerűbbek. Az épület középrészén rizalitként lép előre a főbejárat, melyet két ablak vesz közre. A kapu keretelése hasonló az emeleti ablakok kialakításához. A kapu szárnyait nem rég, az eredeti stílushoz nem illő kapuszárnyakra cserélték. Az épület földszintén a homlokzat vízszintesen bordázott felületű, az emeleti szinten pilaszterek osztják. Az épületet nyeregtetővel zárták le, mely a három rizalit fölött megemelkedik.

            A belső kialakítás a szokványos rendet követi. A fő tengely a középfolyosó, melyből mindkét oldalon termek nyílnak. A lépcsőházba az előcsarnokon keresztül lehet bejutni, melynek mennyezetét neoreneszánsz stílusú falfestmények borítják. A lépcsőház padlózatát és a lépcsőt borító öntött cementbe márványtörmeléket kevertek, így kapta érdekes megjelenését. A falakat több helyen pilaszterek tagolják.