ismertető

Kolozsváron 1694-ben a szászok mozgalmat indítottak önálló evangélikus egyházközség megszervezésére, mely 1696-ban létre is jött. Istentiszteleteik megtartására először csak egy kisméretű imaházat használtak a Belmagyar utcában, melyet 1698-ban megvásároltak, majd 1700-ban tornyot építettek rá. Eközben, 1698-ban a kálvinistától megszerezték az óvári templom használatának jogát. Az 1700-as évek közepén a szebeni püspökséghez tartoztak, istentiszteleteik kizárólag német nyelven zajlottak, a magyar nyelvű miséket 1798-ban kezdték el.

A kolozsvári szász evangélikus egyház Johann Schmidt nevű lelkésze felvetette a saját templom építésének gondolatát. Az ő javaslatára vásárolták meg az imaház szomszédságában elterülő saroktelket 1803-ban. A templomépítésre előző évben kezdték meg a gyűjtést, melyre megkapták a Főkormányszék engedélyét. A gyűjtés templomépítés mellett iskolaépítésre is történt. Az építkezést sokkal később, 1816-ban kezdték el, mikor Martin Lindemann került az egyházközösség élére. A templom terveinek elkészítésére pályázatot írtak ki. Hat pályamű érkezett, melyek közül Georg Winklerét választották ki. A terveket Winkler készítette, a munkálatok felügyeletére őt és Christian Kiermayer ácspallért bízták meg. Az építkezés többször szünetelt, általában anyagi gondok miatt nem tudták kisebb-nagyobb időközönként folytatni a munkálatokat. Végül tizenhárom év múlva, 1829. november 29-én ünnepélyes keretek között felszentelhették az új evangélikus templomot.

1833-tól 1876-ig idősebb Hintz György volt a templom lelkésze, aki megszilárdította a kolozsvári lutheránus egyház szokásrendjét. 1861-től magyar és német nyelven is tartottak istentiszteletet. 1817 és 1818-ban felépítették az iskolát, amit 1847-ben kibővítettek. 1820-ban a templom Híd utca felöli oldalán kis alapterületű üzleteket építettek, melyek jövedelméből az építkezés költségeinek finanszírozását remélték.

A templom tornyát 1914-ben négy méterrel megmagasították, a bővítés terveit Akeszmann Albert és Reményik Károly készítette. 1958-ban a Híd utca felöli épületeket lebontották, így szabaddá téve a nyugati homlokzatot. A Műemlék Igazgatóság felügyelete alatt nagyobb felújítási munkálatokat végeztek 1957 és 1961 között. Ekkor cserélték ki a torony bádogfedelét, a homlokzat festése is ekkor készült és az üzletek elbontását is a Műemlék Igazgatóság felügyelete alatt végezték. A lábazat kőburkolata 1970-ben került fel, de ez nem bizonyult jó megoldásnak, mert a burkolat megakadályozta a fal szellőzését, így nagy károkat okozott a felnedvesedés. Ugyanekkor belső munkálatokat is végeztek. Kifestették a templom belső falait, olajfestést javítottak, és apróbb javítási munkálatokat is elvégeztek, mindvégig megőrizve az eredeti formákat, színeket és díszítőelemeket. Kavicsrétegre és aljzatbetonra újjáépítették a padok alatt fekvő fapadlózatot 1990-ben. A legutóbbi javítás, restaurálás 2003-ban fejeződött be. A homlokzatot felújították és kijavították a tetőtornyot. A templomot sárga színűre festették, ám eredetileg zöld volt.

A jelenleg is látható épületen nagyobb átalakítást nem végeztek, eredeti stíluselemeit végig megtartották, csak színe változott az utóbbi időben. Stíluselemei a későbarokk és neoklasszicista elemekből állnak. Homlokzatát ion fejezetű pilaszterek tagolják. A főhomlokzatból a középtengelyben a torony síkjával megegyező középrizalit lép ki, koronázópárkánya fölött félköríves timpanonnal. A kőkerettel ellátott bejárat a középtengelyben található. A templom háromhajós szerkezetű, oltárát Georg Schneider asztalosmester, oltárképét Johann Gentiluomo festő készítette. Első, barokk stílusú orgonáját eladták a gyerővásárhelyi gyülekezetnek, helyére Brassóból hozattak újat, amit 1844-ben szenteltek fel. Ezt az orgonát szintén eladták, ekkor került a templomba egy hárommanuálos hangversenyorgona, melyet 1913. április 5-én szenteltek fel és számos hangversenyt adtak rajta. A templom empire stílusú berendezése a mai napig jó állapotban megvan.