ismertető

A Farkas utcai református templom eredetileg obszerváns ferences kolostornak épült. A telket 1486. szeptember 9-én adományozta az építkezés céljaira Kolozsvár városa, Hunyadi Mátyás és Báthori István erdélyi vajda akarata szerint. A következő évben, az uralkodó levélben szólította fel a várost az építkezés folytatására. A késedelem oka bizonyára az volt, hogy a kiszemelt területről néhány házat el kellett bontani. Az építkezés 1488-ban vagy 1489-ben vette kezdetét. 1490-ben Mátyás bizonyos János testvért küldött a munkálatok felügyeletére. Mátyás utódai, II. Ulászló és II. Lajos is támogatták a kolostor építését, és 1503-ban a források már a kész épületről szólnak, melyet Szűz Mária tiszteletére szenteltek fel. Az építkezés véglegesen 1516-ban fejeződött be, a templom orgonája 1534-ben készült el. Ebben az évben 17 pap, 4 növendék és 13 segítőtestvér élt a kolostorban.

            A protestáns vallásra áttérő lakosság azonban 1556. március 8-án körbevette az egyházat és a papokat távozásra szólította fel. A tömeggel szemben álló Mikola Boldizsár atyát kardélre hányták, a papokat elüldözték, az oltárt összetörték. A telket visszavette a város, a templom pedig üresen állt. 1579-ben a katolikus fejedelem, Báthory István a jezsuitáknak adományozta az épületet iskolaalapítási megbízással. A következő években a jezsuiták felújították, kibővítették az épületegyüttest, és tervbe vették egy jezsuita főiskola megalapítását is. 1588-ban azonban a medgyesi országgyűlés kitiltotta a jezsuitákat Erdélyből, akiknek el kellett hagyniuk a templomot. 1595-ben Báthory Zsigmond fejedelemsége alatt visszatértek és újra megkezdték a tanítást és az igehirdetést. 1603. június 9-én azonban a Székely Mózes pártjára álló unitárius tömegek megtámadták és feldúlták a kolostort. Nem csak az épületek bútorzatát és felszerelését semmisítették meg, de még a templom tetejét is lerombolták. A beomló boltozat 14 ember temetett maga alá. Ezután a templom magára maradt, köveit építkezésekhez hordták el.

            1622-ben Bethlen Gábor a kolozsvári reformátusoknak adományozta a telket a rajta álló romos épülettel. A felújítási munkálatok azonban csak 1638-ban kezdődtek, Georg Maurer vezetésével. A templomot 1641. karácsonyán szentelték fel, az építkezés azonban csak 1647-ben fejeződött be. Az újjáépítés során új tető és boltozat készült, a támpillérek nagy részét is kicserélték. Az újjászületett, bebútorozott és felszerelt templomot 1647. június 30-án Geleji Katona István püspök szentelte fel ismét. 1708. és 1710. között templomtorony is épült, az 1720-as években felújítási munkálatok folytak az épületben, és az 1760-as években is történtek említésre méltó javítások. Az 1798-as tűzvészben a templom komoly károkat szenvedett, felújítása öt évig tartott. 1910. és 1913. között jelentős restauráláson esett át a templom. A Lux Kálmán vezette munkálatok során új orgonát és neogótikus karzatot kapott. 1958. és 1961. között ismét restaurációs munkálatok folytak, melyek végére eltávolították a környező épületek és a falak külső vakolatát, valamint a torony megmaradt részében és a templom hajója melletti kerengőben az Erdélyi Református Egyházkerület Gyűjtőlevéltárát helyezték el.

            A tört kövekből épült egyhajós templom északi homlokzata a Farkas utcára, nyugati homlokzata pedig a város irányába néz. Tere egyetlen hajóból áll, hosszúsága 60 méter, ebből 34 méter hosszú hajója, szélessége 15 méter. Boltozata 19 méter magas. Belső terét hatalmas mérműves ablakok világítják meg. Belső berendezésének legrégebbi darabjai az 1646-ban készült hátaspadok. A templomban található az utolsó erdélyi fejedelem, Apafi Mihály sírja, amelyet 1942-ben helyeztek el itt.