ismertető

Kolozsvár Fő terének 11. szám alatti, ma álló épületének elődje egy 15. vagy 16. századi polgárház lehetett. Erre az épület alatt húzódó, „L” alaprajzú, kőfallal ellátott, dongaboltozatos pince utal, ahol két félköríves záródású, élszedett ajtókeret található. Az épület a gróf Gyulai család tulajdonába került a 18. században. Valószínűleg nagyobb barokk stílusú átalakításokat és felújítási munkálatokat végeztek, melyre a második kapualj 18. századra datálható Gyulai-címere utal. A földszinti későbarokk ablakkeretek szintén ezt az álláspontot támasztják alá. A Gyulai-házat kétudvaros, reprezentatív megjelenésű palotává alakították, ahogy ez jellemző volt a város középkori és újkori lakóházainak esetében is. A következő munkálatok a 19. század elejére tehetőek, mikor József Leder építőmester irányításával végeztek javítási munkálatokat és bővítéseket. Az udvar ma is látható oszlopos folyosójának elkészülte is erre az időre tehető.

            1814 és 1818 között az épület új funkciót töltött be. Földszinti helyiségeiben rendezték be a Döbrentei Gábor által szerkesztett Erdélyi Múzeum című lapot, mely Erdély első magyar nyelvű tudományos folyóirata volt. Később Bölöni Farkas Sándor lakott itt, aki valószínűleg itt írta Észak-Amerikában tett utazásainak naplóját, mely az említett földrész első magyar ismertetője. Ezzel egyidőben az emeleti szinteket a marosnémeti irodalompártoló, gróf Gyulai Lajos, az Erdélyi Múzeum egyik alapítója birtokolta és lakta. Gróf Gyulai Lajos halálát követően nővére, gróf Wass Györgyné gróf Gyulai Franciska örökölte, aki irodalmi szalont és női olvasókört alapított az épületben. Halála után lányai, Zsuzsanna és Ottília örökölték a házat. Wass Ottília nagyműveltségű költő és műfordító volt, a lakóépület főhomlokzatának historizáló stílusú kialakítása az ő nevéhez köthető. Wass Ottília az ingatlant végrendeletében az Erdélyi Múzeum-Egyesületre (korábban Erdélyi Múzeum-Egylet) hagyta. Az épület értékes bútor- és iparművészeti gyűjteménye jelenleg a kolozsvári Történeti Múzeumban található.

            Dunky Kálmán és testvére, Dunky Ferenc, Kolozsvár híres fényképészei 1886-tól az első világháború kitöréséig fényképészeti műtermet alakítottak ki az épület földszinti részén, ahol számos, névjegyükkel ellátott portrét, épületfotót, tájképet és riportfotót készítettek. Műhelyüket 1891-ben Munkácsy Mihály is meglátogatta, melyről fényképfelvétel is készült. A Dunky fivérek fontos szerepet töltöttek be Kolozsvár kulturális életében. I. Ferenc József császár kolozsvári látogatásnak mozzanatai fényképezték 1895-ben, 1888.-ban a városban fellépő bécsi balett fellépéseit is megörökítették. 1898-ban Udvari Fényképész címet kaptak. 1900-ban jelen voltak a Párizsban megrendezett Világkiállításon, 1901-ben a londoni Iparkiállításon elnyerték a nagydíjat. A műteremként használt Wass-házban, az 1895-ös évben tűz ütött ki, komoly helyreállítási munkálatokat kellett elvégezni. A tüzet követő helyreállítás után a helyiségeket is bővítettél 1902-ben.

            A Wass-ház egy kétudvaros, historizáló stílusú, kétszintes, „U” alaprajzú lakóépület, melynek gazdagon tagolt homlokzatán, lábazati párkány, övpárkány, ívsoros fríz és koronázópárkány adja a vízszintes tagolást. A földszinti homlokzatrész rusztikázott felületű, ablakai egyenes záródásúak. A déli tengelyében utólagosan kirakatot alakítottak ki, az északi tengelyben található a bejárat. A homlokzat emeleti felülete sávozott, ablakai három tengelyre osztják. Az emeleti nyílászárók egyenes záródású, háromszög oromzattal lezárt vakolatkeretes ablakok. Az északi tengelyt zárterkély töri meg, mely kissé kilép az épület síkjából.

            Az épület egy keskeny telken áll, melynek két szélén hosszan nyúlik az épület két szárnya, közöttük keskeny, hosszanti udvar terül el. A hátsó, régebben gazdasági épületekként funkcionáló rész udvarára, egy csehsüveg boltozattal ellátott kapualj vezet. Az épületben még ma is őriznek néhányat a 19. századi berendezésekből, például az orgonát és a Wass-címerrel ellátott kandallót.