ismertető

A Kolozsváron található Szent Mihály-plébániatemplom építését a 14. században kezdték el, a szentély megépítésével. A 15. század második felében még tartott az építkezés, a templom hajóját már csarnokként folytatták, éppen ezért a belső teret is kiszélesítették ehhez, ennek következménye, hogy a mellékhajó szélessége és magassága is megközelíti a főhajóét. A templomhajókat csillagboltozattal látták el, melyek szétfeszítő erejét az egyszerű, hosszanti bordázatú, karcsú támpillérek vezetik le. A belső tér gazdagon megvilágított, ez a későgótika jellemzője, mely stílus a templom többi részén is visszaköszön. A nyugati falom elhelyezett kőtáblán az 1444-es dátum olvasható. Ez valószínűleg arra utal, hogy a főhajó építését ebben az évben fejezték be. A templomnak egyetlen homlokzati tornya van, mely a 16. században készült. Van még egy apró huszártornya is, ám az aligha nevezhető toronynak.

A templomépület világosszürke egységes színe és a nyeregtető vöröses színe elegáns hatást kölcsönöz az aránylag nagynak mondható templomnak. Fala többszörösen tagolt, kisebb-nagyobb külső oszlopok tagolják, sarkain és homlokzatain egyaránt. Ablakai nem szimmetrikusan helyezkednek el, legtöbbjük magas, karcsú, kimondottan nagy méterű ablak, mindegyik csúcsíves végződésű, körülöttük díszítés nem látható. A templom tornya is többszörösen tagolt, legfelső szintje lépcsőzetesen visszakeskenyedik, ötszög alaprajzú gúlatető fedi be, melyen egy kereszt áll. A toronysisak bádogból készült. Az eredeti középkori torony tűzvészben elpusztult, helyén 1774-ben új tornyot építettek fel. Ez a torony néhány évtized múlva súlyos károkat szenvedett, ezért le kellett bontani. 1837 és 1862 között építették ezt a ma látható neogótikus stílusú templomtornyot az épület északi oldalához. A kicsi, mondhatni miniatűr huszártorony tetején két ablak töri át a falat, sisakja hagyma alakú. A templom mellett park terül el, melynek köszönhetően a templomépület teljes nagyságában megcsodálható.

            A templom belső része a kialakításnak köszönhetően esztétikus, holott későgótikus stílusának megfelelően mérsékelten díszített. Az ablakok diszkréten színesek, a szószék viszont csodálatos, arany színben pompázik, díszítése szúfolt, inkább reneszánsz vagy akár barokk stílusú, mint későgótikus. Egyik különleges dísze a sekrestyeajtó, melyet Johannes Clyn kolozsvári szász plébános készíttetett 1528-ban. Az ajtó készen kifaragva érkezett. Észak olasz reneszánsz felépítésű, ám zsúfolt díszítése alapján arra lehet következtetni, hogy délnémet mester kezének munkája. A faragvány felső része íves végződésű, rajta az adományozó mellképe látható, fölötte hét puttó társaságában. A mellkép alatt szintén puttófaragások láthatók, melyek a két oldalsó lábon is megtalálhatóak. A sekrestyeajtó egy körülbelül 30 centi magas felfalazáson áll, egy fokot kell fellépni, hogy át lehessen haladni rajta. Maga az ajtó világosbarna, kazettás megoldású, egyszerű lapú ajtó.

            Az erdélyi fejedelmek idejében a templomot az unitáriusok használták, ez idő alatt a középkori berendezése megsemmisült. 1718-ban ismét katolikus használatba került, ekkor kapta meg barokk berendezését, mely ma is látható többé-kevésbé eredeti állapotában.

            A Kolozsvár főterén található Szent Mihály-plébániatemplom az erdélyi, így természetesen a magyar történelem fontos helyszíne, számos jelentős esemény zajlott le falai között. Több erdélyi fejedelmet választottak meg a templomban és több országgyűlés ülésezésének színhely volt.