Egykori evangélikus, ma pünkösdista gyülekezeti templom, Malomárka

Egykori evangélikus, ma pünkösdista gyülekezeti templom, Malomárka adatai:
cím:
Egykori evangélikus, ma pünkösdista gyülekezeti templom, Malomárka
Malomárka
nyitva:
egész évben
ismertető

Malomárka feltehetően első templomát az 1562-es tűzvész elpusztította a plébániával együtt. Ez előtti írásos említés csak az 1332 és 1337 közötti pápai tizedösszeírásban található, melyben a malomárki plébános nevét jegyezték fel. A település első említése viszonylag korai, egy 1246-os iratban tűnik fel, akkor még Malunark néven. A tűzvész utáni első irat 1749-ből származik a település templomát illetően. Ez egy püspöki vizitáció során készült jegyzőkönyv, melyben a templom fedelének javításáról és sekrestyeépítésről döntenek.

Egy 19. századi restaurálás során a templomgombban egy időkapszulát találtak, mely számos információt árul el a jelenlegi templom építéséről. Az irat 1776. október 18-án keletkezett és kiderült belőle, hogy 1751. július 14-én egy váratlan, nagy erejű áradás elpusztította a települést. A lakók úgy döntöttek, hogy a templom újjáépítését egy magasabban fekvő területen kezdik el. Az újjáépítést 1755-ben kezdték, Christoph Müller lelkész és GerigEmrich bíró idején. Az új templom felépítésekor felhasználták a régiből megmaradt kőkereteket. A templom hajója hamar, egy év alatt elkészült, de a tornyot csak 1776-ban kezdték építeni, mely az építés kezdetének évében el is készült, a falu 33 családfőjének támogatásával. Az építési munkálatokat két besztercei ács, Martin Groo és Andreas Konnerat, valamint két kőműves, Andras Zeschnetzler és Daniel Kroner vezették. A templom építése 1782-ben fejeződött be, erre utal a diadalíven elhelyezett felirat: : „ERBAUT / 1755-1782 / AUSGEBESSERT / 1851, 1885 U[nd] 1911” (Épült / 1755-1782 / Javíttatott / 1851-ben, 1885-ben és 1911-ben). Ebből a feliratból kiderül továbbá az is, hogy nagyobb hangvételű javításokat három alkalommal végeztek a templomon, kétszer a 19. században, egyszer pedig a 20. század elején.

A templom a 20. század legvégére elhagyatottá vált, használatát átvette a pünkösdista gyülekezet, akik átalakításokat végeztek az épületen. Az általuk végzett munkálatok nem feleltek meg a műemlékvédelmi követelményeknek, ezáltal a templom eredeti részeiből számos fontos részlet sérült meg.

            A egykori evangélikus templom Malomárka központi terének keleti végén áll. Alaprajza egyedülálló Erdély építészetében. A templom hajója kör alakú, a hozzá csatlakozó szentély alaprajza téglalap, ezen emelkedik a templom tornya. A szentély végében egy apszisra emlékeztető rész áll, ebben fut a toronyba vezető csigalépcső. Kívülről ez a rész sokszögzáródású. A hajó nyugati oldalán egy kisméretű, kosáríves, háromszögoromzattal ellátott portikuszon keresztül lehet a hajóba jutni, melynek oromzatán lantablak-szerű nyílás látható. A portikuszt két dór fejezetű lizéna veszi közre. A hajó fedele két részből álló zsindelytető, melynek alsó része követi a hajó vonalát, felső része kontyolt nyeregtető. A hajó homlokzatát négy-négy támpillér tagolja, melyek között félköríves záródású ablakok nyílnak. A hajó tornya négyszintes, a négy szint között övpárkányok tagolják, alaprajza négyszögletes, keleti sarkait armírozás díszíti, fedeles négyszög alapú gúlasisak.

            A templom belső falán északi és déli és nyugati oldalon az alaprajzot követő íves karzat áll, alatta sokszögű pillérekkel kialakított árkáddal. A szentélyrész csehsüveg boltozat fedi, a szentélyzáródást pedig félkupola.

            A templom egykori berendezéséről minimális adat maradt fenn. Klasszicizáló oltárát J. Eder bécsi mester készítette 1885-ben, első orgonája 1851-es, Samuel és Friedrich Binder készítette, segesvári műhelyükben. Két harangja van, a nagyobb méretű 1792-es, a kisebbik 1925-ből való.

Fotók a régióból

Ajánlat
Koltó
Gyergyószentmiklós
Alsótatárlaka
Kézdimárkosfalva
Magyargorbó