ismertető

A Marosvásárhelyi Makariás-ház építésének idejéről és körülményeiről, valamint régi tulajdonosairól alig maradt fenn írásos forrás. Levéltári kutatások során kiderült, hogy Makariás Walles (Valles) János az 1750-es években költözött Marosvásárhelyre, a várostól sörfőzési jogot bérelt. 1760. november 3-án hivatalosan is a település polgára lett, esküjének letétele után. Ugyanekkor az Esküdtek Tanácsának tagjává is választották. Hamar jelentős vagyonra tett szert, a sörfőzés mellett foglalkozott még fa, marha és ló kereskedelmével is. A városban jelentős karriert futott be, 1778-tól polgármester volt. 1784-ben bekövetkezett halála után jelentős vagyont hagyott utódaira.

            Házát a Szent György utcában, két telekre építtette fel, valószínűleg első feleségével, Anna-Maria Zeidlerrel. Ezt örökösödési perek fennmaradt anyagából lehet tudni. A háznak számos olyan része is van, melyet az első feleség halála után építettek. A perben megszólaltatott tanú vallomásából kiderült az is, hogy Makariás János csak 1773-tól lakott az épületben, így valószínűleg egy hosszan elhúzódó építésről van szó. 1778-ban a házat 1300 rajnai forintra becsülték fel, mely 1778-ban a város egyik legértékesebb épületének számított.

            A barokk stílusban épült házat Teleki József vásárolta meg 1813-ban, majd az 1850-es években Engel József orvos tulajdonába került. Engel felújította az épületet, melyből valószínűleg csak a régi falak és a rácsok maradtak meg. Az épületet a helyi református egyházközség vásárolta meg 1864-ben, majd leánygimnáziummá alakították, mely körülbelül harminc évig működött.

            A Makariás-ház majdnem teljesen elpusztult egy 1896-os tűzvészben. Felmerült az eladása, de végül az egyházközség a felújítás mellett döntött, amit még a leégés évének nyarán meg is kezdtek. A mai megjelenése ehhez az átalakításhoz köthető, mely inkább egy újjáépítés volt. A munkálatok során neobarokk jelleget kapott a ház, a terveket Flesch Adolf főépítész készítette, Soós Pál helyi építőmester felelt a kivitelezésért. Az újjáépítés 1896. októberében fejeződött be.

            Az épülettel kapcsolatos egyik legérdekesebb adat, hogy itt szállásolták el II. Józsefet, 1773-as látogatása alatt. Borosnyai Lukács János verses városleírásában olvasható annak a máig ismert anekdotának tartalma, mely szerint a császár kénytelen volt a házzal szemközti Palás-közön át felmenni a várba, a főteret elárasztó sár miatt.

            Mikolai Tóth István 1820-as években készített rajzain jól látszik, hogy az épület kilenc tengelyre oszlott, az ötödik tengelyében bejárati ajtó, a hatodikban a ma is látható kapu nyílt. Ekkor már állt a két hátsó szárny, az épületet zsindelyes manzárdtetővel fedték. Az 1896-os felújításkor alakult ki mai megjelenése. A tengelyeloszlás megmaradt, de a homlokzat egységesítése érdekében egy közép és két sarokpavilont készítettek, melyeket a tetőzet szimmetriájával ellensúlyozzák a tengelyek aszimmetriáját. Az épületet barokk stílusú, a pavilonok fölött rizalitszerűen kilépő tető áll. A 19. század végén történt átalakítás során a mennyezeteket is lecserélték, mindenhol síkmennyezet található. Ennek az átalakításnak az eredménye az udvari szárnyak előtt húzódó tornác, melyek közül az északit a 20. század első felében lebontották.

            Az épület jelenleg harsány kék színben pompázik, fehér vakolatdíszítéssel, fedele szintén feltűnő a szerkezet miatt.