ismertető

Nagybányán Kopácsi István erdődi prédikátor 1547-es tevékenysége révén fogadta el a protestantizmust. Nem sokkal később már három templom volt a református és evangélikus gyülekezet birtokában. A Szent István és a Szent Márton templomok, valamint a ferencesek egykori temploma, a Kispiacon ma is álló Szent Miklós templom. A reformátusok és evangélikusok szétválasztása után, 1560 körül a Szent István templomot az evangélikusok szerezték meg, ám a források azt bizonyítják, hogy a 16. század végén már a reformátusok végeztek nagyobb javításokat az épületen és ezt követően majdnem egy évszázadik az övék volt.

A törökök kiűzése után, megkezdődött az ellenreformáció, az Erdélyi Fejedelemség bekebelezése, valamint a szegénylegénykedés, ami kuruc mozgalommá nőtt. A templomok hovatartozását a kuruc harcok aktuális állása határozta meg, egészen az 1711-es szatmári békéig. A Szent István templom 1647-ben három évre katolikus gyülekezet használatába került, melyet császári segítséggel kaptak meg. A reformátusoktól a jezsuitákhoz került 1687-ben. A reformátusok egy határozat értelmében máshol voltak kénytelenek fatemplomot felállítani, ami leégett, ezért 1705-től 1712-ig újra használhatták a Szent István templomot. Ezt követően 1717-ben újra fatemplomot állítottak a számukra kijelölt városrészen, ezt egészen 1809-ig használták, mikoris felszentelték új kőtemplomukat, mely ma is áll.

Az új templom építéséről semmilyen adat nem maradt fenn, az alapvető információkon kívül. A templomot 1792-ben kezdték építeni, 1809-ben már felszentelték, tehát használható állapotba került, viszont az építkezés végleges befejezése 1836-ra tehető. A tervek készítője, a kivitelező, a költségek és az építkezés menete viszont nem ismert, eddig még nem kerültek elő közvetlen, sem közvetett bizonyítékok egyiket illetően sem. Az egyházközösség levéltárában talán léteznek írásos emlékek, viszont ezek feltárása még várat magára. Egészen addig viszont feltételezésekre lehet csak alapozni. Egyik feltételezés Péchy Mihályt jelöli meg a templom tervezőjeként, mert a Nagybányához közeli Fehérszéken élte élete utolsó éveit, valamint a kor egyik neves klasszicista építésze volt, stilisztikai megfigyelések alapján nem kizárt az ő szerepe a templom elkészülésében. Ennél többet eddig még nem sikerült kideríteni a belvárosi református templom korai történetéről.

A templom Nagybánya egyik legmonumentálisabb műemléképülete. Az óváros északi részén, az egykori Híd utcában áll, nem messze a Zazar folyó partjától. Nem túlzás azt állítani, hogy a belvárosi református templom a város legértékesebb klasszicista épülete. A templom kelet-nyugat tájolású, alaprajza egy kisebb, keskeny téglalap merőleges felépítésével keletkezett. A két térrészt a külső részen rézsűs irányú fallal kapcsolták össze és a bővítmény keleti sarkait is rézsűsen leszelték.

            A főhomlokzata nyugati irányba néz, látványát a magas tornya határozza meg. A főhomlokzatot három tengelyre tagolják a magas lábazaton álló, dupla pilaszterek. A homlokzatkiképzés bonyolult, mozgalmas és díszes. Koronázópárkánya gazdagon kialakított, golyvázott, mely alatt a földszinti és emeleti részen is három félköríves nyílás látható. A középső tengelyben nyílik a betétes főbejárat, melynek vakolatdíszítése girlandos. A koronázópárkány fölött két kőurna áll a homlokzat két sarkán. A két korinthoszi fejezettel ellátott pilaszter által tagolt oromzat középmezejében nagyméretű, félkörívesen záródó ablakot alakítottak ki. A torony az oromzat közepéből magasodik, az oromzattól golyvázott párkány különíti el. Érdekesség, hogy a párkány fölötti részen a torony tagolása megegyezik a debreceni református Nagytemplom tagolásával, melyet Péchy Mihály készített. Ebből is arra lehet következtetni, hogy Péchy részt vett a tervezésben.