ismertető

Nagyvárad Velence és Újváros nevű városrészein élt az ortodoxok nagy része. Voltak köztük románok, szerbek, görögök is. A város gazdasági fellendülésében számos ortodox polgár játszott szerepet, így némelyek jelentős vagyonra tettek szert, a város vezetőségében is helyet kaptak. A nagy vagyonnal rendelkező ortodoxok elkezdtek egy reprezentatív templom építésén gondolkodni. Miután a 18. században komoly szándékká nőtt a templomépítés gondolata, az ortodox közösség legfontosabb két képviselője, a Királyi Tábla bírái, Mihai Püspöki és Mihai Kristoff, II. Józseftől kihallgatást kértek, hozzá intézett levelükben a templomépítés igényét közvetítették. A templomépítés okának azt jelölték meg, hogy az egyetlen nagyváradi ortodox templom a Velence városrészen áll, így nem minden ortodox tud könnyen eljutni az istentiszteletekre.

Közbejárásuk eredményes volt, bár sokan ellenezték az új templom felépítését. 1748. november 9-én, Arad görögkeleti püspökének, Petru Petrovicinek jelenlétében megtörtént az ünnepélyes alapkőletétel. Az eseményt egy emléktábla örökítette meg, melyet a karzat oszlopai fölött helyeztek el és még ma is olvasható görög, román és szerb nyelvű felirata. Az építés menetét 1786. nyarán, a folyamatos esőzések okozta baleset, a boltozat beomlása szakította meg. Így is sikerült jól haladni a munkálatokkal, 1787 nyarára az épület elkészült. Kisebb munkálatok maradtak ez után, az első istentiszteletet csak három évvel később, 1790. november 17-én tartották meg.

A templombelső ekkor még nem volt kidíszítve, még számos elem hiányzott. A következő évszázad elejéig kellett várni a belső tér reprezentatív kialakítására, melyet 1813. december 13-án vetett fel az ortodox egyházközösség első pénzügyi felügyelője, Mihai Kristoff, aki az építés elindításában is kulcsfontosságú szerepet játszott. 1815. augusztus 19-én az elöljáróságok szerződést kötöttek Alexandru és Arsenie Teodorovici testvérekkel a templom kifestésére valamint szobrászi munkákra. A díszítést 1831-ben fejezték be, a felszentelés a következő évben történt. Arsenie Teodorovici szobrász is volt. A szobrászmunkák művészeti szempontból értékesebbre sikerültek, de a festészeti alkotások is figyelmet érdemelnek. A testvérpár készítette az ikonosztáz festését és a Szent Sír baldachinján lévő ikonokat. Néhány kisebb festői munkát Paul Murgu készített, a temesvári festő. A templom belső terét 1977 és 1979 között teljesen átfestették, így az eredeti képekből semmi sem látható.

A Mária elszenderedése ortodox templom a szokásos alaprajzi elrendezések egyikére épült. Előcsarnokból, az előcsarnok fölött magasodó toronyból, téglalap alakú szentélyből, főapszisból és két oldalsó apszisból áll. Az épület kelet-nyugat tájolású, nyugati végében található az előcsarnok, ebből lehet a templom hajójába jutni és itt található egy két pilléreken álló karzat. Az előcsarnokot és a hajót a külső homlokzaton és a belső kialakításban sem határolták el egymástól, egységet alkotnak. A belső egybefüggő részt három boltszakasznyi tér, a főapszis tere és a két mellékapszis alkotja. Az épület kialakításának különlegessége, hogy a boltszakaszok pillérei közötti teret a fal vastagságában, íves hátú fülkékké alakították, melyek dinamikus megjelenést kölcsönöznek az épületnek.

A templom főhomlokzata háromtengelyes, magas lábazatát a középső, leghangsúlyosabb tengelyben kapu töri át. Ez a templom főbejárata, timpanonja háromszög alakban áll fölötte. A két szélső tengelyt pilaszterek osztják, melyeket a középrészen megkettőztek. A homlokzat ablakai félkörívesen záródnak, íves szemöldökpárkánnyal alakították ki őket. Az épület övpárkánya fogsoros kialakítású, a középtengelyben megkettőzték. Az oldalhomlokzatokat pilaszterek osztják, melyek magas lábazaton állnak. Ezek között láthatók a domború kialakítású fülkesor ívei. A templom kialakítására a barokk stílus a jellemző, hasonlóságot mutat a Habsburg Birodalom templomépítészetével.

A templom tornyának érdekessége a Hold állását jelző gömb, melyet a sisakon helyeztek el 1793-ban. A gömb és az ezt mozgató szerkezet Georg Rueppe munkája.