ismertető

A szamosújvári vár építése a 16. századra tehető. Az építkezés 1539 körül kezdődött, Zápolya János király (1526 – 1540) uralkodása alatt. A vár építését a király maga rendelte el, a munkák irányítását kincstartójára, Martinuzzi Fráter Györgyre bízta. A vár elsődleges szerepe az volt, hogy az ellenség, melyet leginkább a Habsburgokat támogató csapatok jelentettek, Kolozsvár felé haladását meggátolja. Emellett biztonságos rezidencia és reprezentatív épület is volt. Az új vár a középkori Bálványosvár szerepét vette át. Az építés pontos dátumai, részletei mindezidáig nem ismertek, alig maradt fenn rá vonatkozó írásos emlék. A levéltári kutatások, az események összevetése viszont számos következtetést enged tenni. A vár építésének idejében Szamosújváron tartózkodott Domenico da Bologna, a kor neves itáliai építésze. Valószínűsíthető, hogy a vár tervezése és számos fontos munkálat fűzhető a nevéhez. Fráter György halálakor már állnia kellett az erődítménynek, kivéve az északi bástyát. Valószínűleg ekkor már készen volt a nyugati falnak simuló palota is, legalábbis nagyrészt. A plota emeleti részén található nagytermet csak 1553-ban említik először, hogy ez előtt is kész volt-e, arra nincsenek bizonyítékok.

            A várat 1551 és 1556 között I. Ferdinánd király az egymást követő kormányzóknak és vajdáknak adományozta. Az adományhoz a kikötés annyi volt, hogy lássák el őrséggel, valamint folytassák az erődítést. Erdélyben a korabeli várak lemodernebbike volt a szamosújvári, emellett a legbiztonságosabb is. Az említett időszakban Castaldo generális, Báthory András, Dobó István és Kendi Ferenc birtokában volt egymás után. A vár jelentősége és biztonságossága nagyban bizonyítható a ténnyel, miszerint itt őrizték Martinuzzi György értékeit, melynek megszerzéséért nagy viták indultak a barát halálát követően. Az első komoly ostrom 1556. novemberében érte a várat. Ekkor Dobó István védte, öt napi ellenállás után, csak I. Ferdinánd parancsára volt hajlandó feladni. Valószínű, hogy ezen esemény előtt kiépítették a vár nyugati részét, megépült a nyugati bástya, a külső kapu, az északnyugati bástya, mely átnyúlt a vár árkán és valószínűleg az ostromkor már állt a várat három oldalrúl körülvevő falszoros, azaz a zwingert.

            A szamosújvári vár építése sokáig elhúzódott. János Zsigmond fejedelem uralkodása idején (1556 – 1571), és a Báthoryak korában is még építgették. A Martinuzzi palota lépcsőtornyának építése Báthory Kristóf nevéhez fűződik, valamikor 1581 után. Ez a lépcsőtorony ma már nem látható. Bethlen Gábor uralkodása alatt is nagy építkezések zajlottak. Kijavították a rossz állapotban lévő épületeket, a palota helyiségei látványos díszítést kaptak, és újjáépítették a Csonka-bástyát. A bástya újjáépítéséhez tervekkel segédkezett Giovanni Landi, neves itáliai építész. Ezekről a munkálatokról két korabeli feliratos tábla emlékezett meg, de ezek sajnos mára már nem láthatók, valahol elvesztek. Érdekesség, hogy 1594-ben a szamosújvári várban végeztette ki Báthory Zsigmond fejedelem a törökökkel szimpatizáló Báthory Boldizsárt, aki országos főkapitány volt, valamint Kovacsóczy Farkast, aki kancellári posztot töltött be. Az építkezések a 17. században is folytatódtak. II. Rákóczi György fejedelem (1648 - 1659) kezdeményezte az újabb, jelentős munkákat, erről egy feliratos tábla árulkodik, melyen az 1653-as évszám olvasható. A tábla emlékezete szerint ekkor épült a nyugati falhoz támaszkodó emeletes palota. A munkák irányítása Agostino Serena nevéhez fűződik. A vár a 17. század végére elvsztette katonai fontosságát, I. Apafi Mihály fejedelem (1661 – 1690), a birtokok jelentős részét kénytelen volt eladományozni a törökök által követelt adók kifizetése érdekében.

            1687-ben, a balázsfalvi szerződés értelmében a szamosújvári várat a Szamosújvárra beszállásolt katonaság igazgatta, egészen a vár börtönné alakításáig. Ebben volt egy megszakítás, mégpedig II. Rákóczi Ferenc rövid uralkodása, mely 1704-től csupán 1711-ig tartott. A 18. század elején a vár már nagyon elavulttá vált hadászati szempontból, II. Rákóczi Ferenc sem merte bevárni itt a labancok esetleges támadását, miután elvesztette a zsibói csatát. Hatékonyságát az osztrákok próbálták meg növelni egy elővédmű kiépítésével. A 18. században, a váron végzett munkálatok erre a védműre irányultak. A vár katonai funkcióját 1786-ban veszítette el, mikor II. József császár rendeletének értelmében tartományi börtönt alakítottak ki benne. Nagyobb építkezéseket még 1857 és 1860 között hajtottak végre a váron, ekkoriban építették a várárkon kívül található építményeket is. Az egykori jelentős vár ma is börtönként funkcionál, látogatása korlátozva van.