ismertető

Szatmárnémetiben 1735-ben 17 zsidó lakott. A 19. századtól számuk megsokszorozódott, majd 1842-ben megalakult az izraelita hitközség, mely a 20. század elejére Erdély egyik legjelentősebb ilyen típusú hitközségévé nőtte ki magát. Szatmárnémetiben három nagy zsinagóga és huszonöt imaház működött, melyek közül mára csak a Várdomb utcai zsinagóga maradt meg. A Hám János utcában álló zsinagóga 2007-ben dőlt össze.

            Szatmárnémeti első zsinagógája 1856-ban épült a jelenlegi ortodox helyén. Harminchárom évig használták, de állapota olyannyira leromlott, hogy a hitközség új zsinagógát igényelt. 1891 és 1892 között fel is húzták az új épületet a régi helyén. Ez le a mai Decebal utcai zsinagóga. A terveket a váci származású Bach Nándor (1842 – 1905), építész és rajztanár készítette, akinek nevéhez a nagyváradi Zárda utcában található zsinagóga tervei is fűződnek. A zsinagóga déli oldalán, 1927-re elkészült a Talmud Tora imaház. Az imaház építésének oka valószínűleg az volt, 1920-ra a zsidók száma közel nyolcvanezerre rúgott.

            Az ortodox zsinagóga, déli oldalán a Talmud Tora imaházzal, szatmárnémeti Várdomb (jelenleg Decebal) utcájában látható. Az utcára nyugati főhomlokzata néz, azzal párhuzamosan futva. A zsinagóga udvarában található a Szatmárnémeti Izraelita Hitközség székhelyének épülete. A zsinagóga eklektikus stílusban épült. Kialakítása a 19. században elterjed típust követi, azaz hosszanti terű, csarnokrendszerű, belső terét három oldalról a női karzat határolja. Az épület kelet-nyugat tájolású.

            A nyugati, utca felőli főhomlokzata három tengelyre osztható. A homlokzat felülete téglaarchitektúrájú, hatalmas, a koronázópárkány vonala fölé nyúló falpillérek tagolják, melyeket ötoldalú, váltakozó nagyságú urnákkal zártak le. Ajtaja és ablakai félkörívesen záródnak, földszintjének ablakait stilizált fejezettel ellátott féloszlopok fogják közre.

            A főbejárat a főhomlokzat középtengelyében nyílik, mellette kétoldalt szerényebb kivitelezésben pedig a női karzatra vezető bejáratokat alakítottak ki. A bejárati és a karzati szint közötti részt erőteljesen kiképzett kettős övpárkány választja el egymástól. A főbejárat fölött a karzati szinten egy háromosztatú, félkörívesen záródó, áttört orommezejű ablak nyílik. A karzatbejárók fölött egy-egy félköríves ablak töri át a homlokzatot. A falpillérek által határolt falsíkokat ívsoros párkánnyal díszített, háromszög alakú oromzatok zárják le, melyeket körablakokkal törtek át. Az oromzatok csúcsain különböző díszítő elemeket helyeztek el. Középen feliratos kőtáblák állnak, melyek valószínűleg Mózes törvénytábláira utalnak, a szélső csúcsokon palmettadíszítést helyeztek el.

            A zsinagóga oldalhomlokzatai egyszerű kialakításúak. Az északi és déli homlokzati falakat falpillérek tagolják hat tengelyre, melyekben egymás fölé helyezett, félkörívesen záródó ablakok nyílnak. Mindkét oldalhomlokzat középtengelyében mellékbejárat nyílik, melyet oszlopok fognak közre.

            A belső térbe az előcsarnokon keresztül lehet bejutni. A zsinagóga belső alaprajza téglalap alakú, ezt három hajóra osztja az "U" alakban végigfutó karzatot tartó kockafejezettel ellátott, öntöttvas oszlopsor. A zsinagógákra jellemzően középen található egy tóraolvasásra kialakított emelvény, amit bimának neveznek, a mizrah, azaz a keleti fal előtt pedig a tóraszekrény áll, melyet félköríves nyílásba mélyítettek és díszráccsal zártak el. E fölött héber feliratok, zsidó díszítőelemek láthatók. A keleties hangulatot árasztó zsinagógabelső festett teknőboltozata, az oldalfalak palmettás jellegű festése mind nagyon díszes, színes.

            A déli falhoz csatlakozó Talmud Tora imaház előtérből és karzatos liturgikus csarnokból áll. Alapterülete kicsi, alaprajza téglány. Két bejáraton keresztül lehet bejutni, egyik az északi, másik a keleti homlokzatban nyílik.