ismertető

Temesvár Dómterén, a város egykori főterén áll az 1740-ben épített pestisoszlop, a Szentháromság oszlop. Az oszlopot Johann Deschan kamarai tanácsos fogadalmának eredményeképp állították, azóta is az eredeti helyén pihen. Az emlékmű néhány részlete nagy hasonlóságot mutat a később állított Szűz Máriának és Nepomuki Szent Jánosnak a tiszteletére emelt emlékművel, mely a Dómtértől nem messze a Szabadság téren található. A Szentháromság oszlopot közismert nevén Pestis oszlopnak nevezik, ez volt Temesvár első pestisoszlopa, kialakítása a többi hasonló ihletésű emlékműhöz hasonló.

            Az emlékmű talapzata háromszög alaprajzon áll, az alapzat sarkait volutákkal díszítették, a voluták közötti mezőkben pedig a Pestisnek, a Háborúnak valamint a Kétségbeesésnek szentelt allegorikus dombormű került kilakításra. Az allegoriákat Borovszky Samu meghatározása alapján azonosították be. A három sarkon, a voluták fölött a pestisoszlopokon rendszerint megjelenő három szent, Szent Sebestyén, Borromei Szent Károly és Szent Rókus alakja áll. Szent Sebestyént ágyékkötőben, fához kötözve, testéből kiálló nyílvesszőkkel ábrázolták. Ez a kép a már említett Szűz Máriának és Nepomuki Szent Jánosnak tiszteletére felszentelt oszlopon is megjelenik. Szent Sebestyén kultusza a 16. században újra feléledt, mikor a pestisjárvány szedte halomra áldozatait. A milánói érsek neki tulajdonította városa gyógyulását, a pestisoszlopok állandó alakjává lett. Borromei Szent Károly ornátusban látható, fején bíborosi kalap, bal kezében keresztet tart, jobb kezét pedig szívéhez emeli. A lábazat harmadik részén Szent Rókus rövid ruháját térde fölé húzza, jobb kezével a combján lévő pestisdaganatra mutat, bal lábánál egy kuyta fekszik. A kutya Szent Rókus attribútuma lett, állítólag a pestisben szenvedő Rókust az állat látta el élelemmel, mikor az visszavonult. Rókust egy angyal gyógyította ki betegségéből, miután visszatért zarándokútjáról. Rókus ezt követően pestisesek gyógyításának szentelte az egész életét. A talapzati ábrázoláson hátán zarándokköpeny, vállain egy-egy kagyló látható. A kagyló a zarándokok jele.

            A következő szinten, az oszlop lábánál újabb három alak látható. Nepomuki Szent János ornátusban, felhőkön taposva, kezében keresztet tart. A felhők alatt Szent Rozália fekszik, Nepomuki Szent János lábai előtt, sziklák között, fején rózsakoszorúval. A másik oldalon egy női alak áll, toronnyal a lábánál, mely Szent Borbála jelképe, a harmadik oldalon egy férfi alakja látható, Szent Rókuséhoz hasonló öltözetben. A férfi a bal kezében koponyát és valószínűleg keresztet tart. Pontosan nem tudni, mely szenetet ábrázolja a férfi alak, de valószínűleg Xavéri Szent Ferenc lehet.

            Az emlékoszlop törzsét felhők díszítik, ahogy az említett másik oszlopot is, fő nézetét pedig egy barokk stílusú, koronával lezárt címerpajzs látható. Az ion oszlopfő fölött összetett kialakítású párkány kapott helyet, melynek középső szakaszát virágfüzérrel ékesítették. Az emlékű nevét (Szentháromság-oszlop) az oszlop tetején található szentháromság ábrázolásról kapta. Az Atya és a Fiú között Mária térdel, keze imára kulcsolva, éppen várja, hogy fejére helyezzék a koronát. Fölöttük egy lemezből készült Szentlélek-galamb látható.

            Az oszlop, ahogy a Szabadság-téren álló Szűz Máriának és Nepomuki Szent Jánosnak szentelt oszlop is, beleillik a 18. században állított pestisoszlopok vagy más néven Mária-oszlopok sorába. A kialakításuk, szerkezetük és faragványaik a megszokott sztendert követik.