ismertető

A ferencesek, valószínűleg a kolozsvári obszerváns rend tagjai már a 16. század elején megjelentek Tordán, ám ekkor még nem alapítottak kolostort, minden bizonnyal egy lakóházban telepedtek le. A 16. század eseményei, a reformáció nem kedveztek a ferenceseknek, így letelepedésük Tordán csupán a rekatolizáció idején (melyben nekik igen nagy szerepük volt) történt, a 18. század elején. Ekkor, egészen pontosan 1729-ben alakult az erdélyi ferences custódia önálló rendtartománnyá, Szent István védnöksége alatt.

A szakirodalom viszonylag kevés információval szolgál a tordai ferences rendházról. Szerencsére a tordai katolikus plébánia jól megőrizte a helyi ferences kolostor iratanyagának egy részét, melyek között egy igen fontos és informatív forrás is található. Ez a forrás nem más, mint egy nagyon részletes leltárkönyv, mely az 1741-es évtől az 1838-as évig terjedő leltárok gyűjteménye. Emellett említhető még fontos anyagnak a 18. században keletkezett Domus Historia. Mindkét forrás feldolgozatlan és kiadatlan.

A ferences rend a rendház telkét 400 forintért vásárolta meg a csíkszentgyörgyi Gergelyffy Józseftől és feleségétől, 1733-ban. A 400 forintos vételárért egy rétet is kaptak a ferencesek, akik nem késlekedtek az építkezéssel, az alapkövet még ebben az évben lerakták és 1735-re a munkálatok gyors lefolyásának köszönhetően már be is költözhettek. Az épületet Szent László király tiszteletére avatták fel két évvel később, 1737-ben. A kolostor és templom építésének anyagi kereteit a szindi származású Bors család finanszírozta, akiket később a templom kriptájában temettek el. A ferencesek fontos szerepet töltöttek be Torda életében, a helyi sóbánya melletti kis kápolnát is működtették, valamint a rend szokásaihoz híven elemi iskolát alapítottak a kolostor mellett, mely 1830-ig működött. Az épületegyüttesen a 20. század elején nagyhangvételű renoválást és átalakítást hajtottak végre. Kifestették a templom belső részét, a hajó kazettás mennyezetét és kialakították a templom mellett húzódó épületszárny ablakait. 1951-ben elhurcolták a kolostor szerzeteseit, később a börtönből kiszabadult Izidor atya lakta és látta el a templomi feladatokat. Az utóbbi években a kolostor szegényebb családok lakhelyéül szolgált, jelenleg a tordai esperes szolgál a templomban.

            A ferences kolostor meglehetősen egyszerű megjelenésű, nem hivalkodó méretű épület, mely a kolozsvári úton áll. Az épületről alig van adat a szakirodalomban, csupán az újkori kutatások eredményei alapján lehet elhelyezni a művészettörténetben. Az épületegyüttes egy templomból és annak szentélyéhez csatlakozó kolostorépületből áll. A templom mellett egy kétszintes épületrész húzódik, mely a kolostor melléképülete és innen lehetett megközelíteni a szószéket. A templom alatt kriptát alakítottak ki, melynek bejárata a hajóban található. A templom alaprajza egyszerű és a szokásokat követi. Boltozatos, oldalkápolnával határolt előcsarnokon keresztül léphetünk a hajóba, mely keskeny szentélyben végződik. A hajó és szentély elválasztását diadalív adja. A hajó oldalfalait kívülről támpillérek erősítik, a belső részen árkádsor tagolja. Az előcsarnok felső részén áll a karzat, mely az oldalkápolnából közelíthető meg. A hajó mennyezete kazettás a szentélyt vakolt síkmennyezettel látták el.

            A kétszintes kolostorépület szintén igen szerény, csupán a szerzetesi minimális szükségleteknek épült. Mindkét szintjét lépcső, folyosó és ebből nyíló, három-három szerzetesi cella alkotja. A szokástól eltérően nincsenek a kolostorban reprezentatív közösségi helyiségek, hanem ezen a templom mellett álló melléképületben kaptak helyet. Az épületegyüttes homlokzatai szintén igen egyszerű kialakításúak. A leglátványosabb eleme a templom főhomlokzatának ívelten lezárt oromzata és az ebből kiemelkedő, fából készült huszártorony. A templom bejárata egyenes záródású, az ablakok félkörívesen záródnak. A kolostorépület főhomlokzata négy tengelyre osztható, melyekben egy-egy ablak nyílik. A tengelyeket vakolatárkádok szegélyezik.