ismertető

Vermes falu első írásos említése az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékben olvasható. Ekkor még Vermus névváltozattal ismerték, papja, Jakab intést kapott késedelmes fizetés miatt, és 1333-ban 1 fertó ezüstöt szolgáltatott be. A település 1439-ben Vermes néven, 1441-ben pedig Wermes névvel szerepel az oklevelek papírjain. Vermesre a szászok a 13. század második felétől kezdtek letelepedni, számuk az évek során egyre gyarapodott.

            Vermes templomának építéséről és korai történetéről alig maradtak adatok, erre vonatkozó írásos bizonyítékok nem is kerültek elő mindezidáig. A ma is látható templommal kapcsolatban, melyhez nincsen torony, az első fontos és pontos információ az, hogy szószéke 1497-ben készült el. Ebből következik, hogy maga a templom már ez előtt állt, de erre a dátumra már biztosan használható állapotban volt. A reformáció természetesen Vermest is elérte, templomának gyülekezete viszonylag hamar áttért a lutheránus vallásra. A 16. század első feléből ismét alig maradt fenn értékelhető adat. 1553-ból maradt fenn egy említés a falu Thoma nevű plébánosának házáról. A következő, évszámmal ellátott információ egy pereskedésről szól, melyet 1570-ben folytatott egymással az iskolamester és a harangozó. E perben említést tettek egy toronyépületről is. Ez lehetett a harangtorony, mely ma már nem áll. Feltételezhető, hogy 1550-ben készült a harangtorony és a templom kapuzata, reneszánsz stílusban. A templom védőfallal való körülvétele az 1579-es évre tehető.

            A Basta-féle, 17. század eleji dúlás következtében számos település néptelenedett el, köztük Vermes is. Egy 1642-es összeírásarról tanúskodik, hogy Vermesnek ekkor még mindig nem volt egyetlen lakosa sem. Egy újabb összeírás, mely 1695-ből származik, csupán nyolc adófizetőt említ. 1700-ra már kissé megnövekedett a település lakosainak száma. A lakosok nagy része görög-katolikus vallású román volt, szászok ekkor alig lakták. A szász közösség létszáma csak a 18. század közepére növekedett meg. Az evangélikus templom belsejét nagymértékben átalakították 1775-ben. Kicserélték a hajó régi boltozatát, helyébe csehsüvegboltozat került. A belső díszítést rokokó stílusban oldották meg, emiatt nagyon gazdag látványvilágot nyújtott. A dízses rokoko belső nagy kontrasztban állt a templom gótikus, egyszerűbb, vaskosabb külsejével.

            Újabb munkákat végeztek a templomépületen 1852-ben. Két évvel a javítások után, 1854-ben hatalmas tűzvész pusztította a települést, ám a templom, a paplak és az iskola nem szenvedett károkat. A templom új fedelet kapott 1871-ben. Szintén ekkor készültek a nyugati és a déli kapuzat előtti portikuszok és a templomhajó északi és nyugati részén álló karzat. Javításokat végeztek 1923-ban és 1942-ben is a templomon, de erről a két munkáról nem maradatak információk.

Elmondható, hogy a templom három nagyobb építési fázis után nyerte el ma is látható megjelenését. A 15. században épült fel a torony nélküli gótikus teremtemplom. 1775-ben alakították ki ennek rokoko belső részét. A harmadik fázis a 19. század végén történt karzat és portikuszok építése volt.

            1850-től 1941-ig Vermes lakosságának nagyobb része az evangélikus felekezethez tartozott, ám a szászok 1944-ben elhagyták Vermest és a környékbeli falvakat. A szászok a templomaik használati jogát az ortodox egyház számára engedték át. A vermesi templomot 1970-ben az ortodox egyház teljesen kisajátította, de karbantartásáról valószínűleg nem gondoskodott, ugyanis a templom jelenlegi állapota nagyon rossz, az épület omlásveszélyes, ráadásul eredeti berendezéséből semmi sem maradt.

            A templom a település nyugati felén található, egy domb tetején magasodik, körülötte várfal védi. Az épület hajója négy boltszakaszból áll, melyhez nyújtott, a nyolcszög három oldalával kapcsolódó szentély csatlakozik. A hajó északi falát négy támpillér, a délit öt pillér támasztja, a szentély körül szintén öt pillér figyelhető meg. A támpillérek egyenlőtlen eloszlásából arra lehet következtetni, hogy a hajó északi oldalához egykor talán egy kápolna vagy esetleg más toldalék csatlakozott. A pilléreket esővetővel látták el, melyeket kőből faragtak. A templomhajót nyugati oldalról oromfallal kialakított nyeregtető fedi, a szentély felede pedig alacsonyabb kontyolttető. A templom harangtornya a szentély végétől néhány méterre áll. A főbejárat a nyugati homlokzatban nyílik, melynek két sarkán egy-egy átlós támpillér látható. A portikuszt téglából építették, timpanonnal zárták le, gyámköve hiányzik. A portikusz fölött csúcsíves, egyszerű mérműves, gótikus stílusú ablak nyílik. A timpanonban egy körablakot alakítottak ki.