ismertető

Megye: Hargita megye.
Erdély régió.

Csehétfalva Hargita megyei falu, mely a Firtos hegy tövében, a Nyikó folyó mentén, a Konyha patak mellett fekszik.

Földrajzi adottságai kitűnően reprezentálja az alábbi idézet: "Csehétfalva nem a világ közepe, de még Erdélyé sem, mondhatjuk akár a világ végének. A fő útvonalaktól nem messze, de mégis alig megközelíthetően bújik meg Firtos vára alatt. "

Határai:

• keleten Firtosváralja
• nyugaton Tordátfalva
• délen Tarcsafalva

Története röviden

Elnevezésével kapcsolatban két nézőpont is napvilágot látott.
Egyesek szerint régebben Cselédfalvának hívták, ugyanis a nagy befolyással rendelkező fitosi várúr cselédei alapíthatták a települést.

Megint mások szerint régi neve Ciherfalva volt, mely a völgyben található települést övező erdőkre és ciheres helyekre utal.

Egyik elgondolás sincs tudományosan alátámasztva, ezért a legtöbbek által támogatott Jakab Elektől származó feltevést fogadták el, miszerint a település az itteni székely nemekre utal, Csehérdfalva volt régen.

Az első írásos forrás, mely konkrét említést tesz a településről a XVI. századból származik. Ebben még Cseherfalvaként olvashatunk róla, de az idők folyamán több névalakja is ismert: Csehertffalva, Chiherfalwa , Chierdffalva, Chierffal  Csehertfalus , Chehértfalva, Cheherffalva , Chehérdfalva.


Az itt talált maradványos és a történelmi adatok is alátámasztják, hogy ősidők óta lakott terület. Az első világháború alatt elhurcolták azt a haranglábat, melyre egy évszámot véstek, de különböző peres iratok is bizonyítékok a település középkori gyökereire.

A község keletkezéséről adataink nincsenek. Arra, hogy Csehétfalva már ősi település volt, történelmi adatok hozhatók bizonyítékképpen. A legrégebbi adat a faluról az első világháború idején elvitt régi harangon található évszám: 1481. Ezenkívül a már említett peres iratok is a falu ősi voltát igazolják.

1566-ban Cheherdfalva néven jelentkezik a forrásokban, 1567-ben a regestrum 17 kapuval jegyzi. 1602-ben Csehédfalva formában fordul elő. Régen Tarcsafalva filiája volt. Egy 1618-ból való egyezséglevélből az derül ki, hogy elszakad az anyaegyháztól, s így bizonyos, hogy korán volt saját temploma. Ez a régi templom a falu keleti szélén egy dombtetőn állott, s temető vette körül. 1823-ban lebontják és anyagából a falu közepén újat építenek, amint azt mennyezeti felirata megörökíti. A régi templomból egy a XV. század stílusát képviselő szemöldökgyámos ajtókeretet az új templomtorony alatti bejárathoz építettek be. Ugyanebből a korból való a harangja, de pontos dátummal: „O REX GLORIE VENI CUM PACE ANNO DOMINI 1481”. Az első templom boltozatos lehetett, a késő gótikus korból. 1631-ben átalakították, amikor festett kazettás mennyezetet kap, de 1789-ben még kívül megvannak a kőlábak, melyek a korábbi boltozatra utalnak. Egy 1688-as felirat „kereken való boltozást” örökít meg, vagyis diadalívet. Különálló faharanglábon két harangja volt. Tiszta katolikus lakói a reformáció során kevés kivétellel unitáriusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században unitárius anyaegyház, és e század elején is csak unitárius temploma és egyháza van.

Népessége

1869- re a lakosság száma 406-ra emelkedett s ettől kezdve állandósult a 400 körüli lélekszám egészen a kollektivizálási évekig. 1993 dec. 31-re a lelkészi jelentés kimutatása szerint a lélekszám 219-re zsugorodott, ami a falu elöregedését eredményezte. Ezt a szomorú tényt a máig is tartó kényszerű okok miatti elvándorlás eredményezte. Mára már nemcsak az iskola szűnt meg működni, de a faluból annyira hiányzik a fiatalság, hogy a falu 95 %-a 60 éven felüli öreg. 2000 dec. 15- én a falu lélekszáma 165 volt. A lakosság egésze székely (magyar), akik vallásukat tekintve unitáriusok.