ismertető

A Johannes Honteurs Főgimnázium alapkövét 1541. április 26-án tették le, az épület hamar, még ebben az évben meg is épült. Eredetileg szász evangélikus iskola volt, később kapta híres oktatójának nevét. A mai épület helyén állt az első gimnázium, melyet teljesen elbontottak, a mai B épület ennek helyére épült fel. Johannes Honteurs erdélyi szász származású, humanista polihisztor alkotta meg 1543-ban az iskola első szabályzatát (Constitutio Scholae Coronensis), mely Erdély legkorábbi ilyen jellegű rendszabályzata. Az épület hatalmas károkat szenvedett az 1743-as földrengésben, mikor más épületek is jelentősen megrongálódtak. Ezeket a károkat csak később 1743 és 1748 között javították ki, ekkor nagyrészt újjáépült az egész gimnázium. 1834 és 1835-ben újabb átépítés következett, ekkor két emelettel bővítették az épületet, a tervek készítője Andreas Dieners építész volt. A Romániához csatolás után 1918 és 1939 között az iskola „B” és „C” épületeinek egyesített részén, a második emeleten működött a Barcasági Szász Múzeum.

            Az épület névadója, Johannes Honteurs (Brassó 1498 –Brassó 1549) széles műveltségű polihisztor volt, kinek munkássága több területen is jelentős. Volt egyházszervező reformátor, pedagógus, jogász, természettudós és könyvkiadó is, emellett Brassó városában gyors előmenetellel, figyelemre méltó pályát futott be. Tagja volt a „Százak tanácsának”, majd később, 1536-tól városi tanácsos lett, 1544-ben pedig első pappá választották. Nem csupán az első iskolai szabályzat, de a tartomány első papírgyára is az ő nevéhez fűződik. Honteurs javaslatára és nyomására épült meg Brassóban ez a bizonyos első papírgyár. Számos jelentős írást nyomtatott ki kiadójában, jogi és vallási jellegű írásai a kor fejlődésének fontos részei. Brassó jelentős polgára lévén sírja a brassói Fekete templomban kereshető fel, mely a „B” épülethez közel, lényegében mellette áll.

            Az egykori evangélikus gimnázium, azaz a mai Johannes Honteurs Líceum „B” épülete a névadó által alapított első iskola helyén épült fel, a Fekete templom déli oldalánál. A mai épület négyszögletes alaprajzú, pontosabban téglalap alapú, háromszintes, öttengelyes klasszicista stílusú építmény. Második emeletén függőfolyosó köti össze a gimnázium „C” épületével. A homlokzatot ion fejezetű pilaszterek tagolják az emeleten, a földszinti részen amírozás látható. Ablakai egyenes záródású, hatosztatú ablakok, melyeket a középső tengely emeleti részén háromszögoromzat emel ki. Az épület vízszintes tagolását övpárkány adja az emeletek között és koronázópárkány adja zárásként. A függőleges középső tengely rizalit szerűen előrelép, de csak minimálisan, az első emelet már kicsit beljebb tolva helyezkedik el. A főbejárat a középső tengelyben található, félköríves záródású kapu, melyet ion fejezetű pilaszterek fognak közre, ezeken háromszög alakú lezárás pihen. A kapu kisé beljebb helyezkedik el. Az épület sarka némileg lekerekített, amírozott. Mellékhomlokzatain vakablakokat alakítottak ki, melyek visszafogottabban ugyan, de tükrözik a főhomlokzat ablakainak megjelenését és a főhomlokzat kialakítását. A vakablakokba hatosztatú üvegezett ablaknyílásokat festettek, hogy megmaradjon a szimmetria.

            Az épület belső része kimondottan iskola jellegű. A központi tengelyben épült díszlépcsőn lehet feljutni az emeleti szintekre, az épületben hosszanti folyosókról nyílnak párhuzamosan az osztálytermek. A „B” és „C” épületet összekötő függőfolyót később alakították ki, a második emeleten múzeum működött, egy különleges faragással ellátott reneszánsz kaput építettek be, mely egy lakóházhoz tartozott még valamikor.