ismertető

A csíksomlyói ferences kegytemplom és kolostor a 15. században épült. Ekkor telepedtek le a településen a ferencesek, akik az első gótikus templomot és kisméretű gótikus kolostort 1442 és 1448 között építették fel. Az építés költségeihez a törökök elleni harcok zsákmányából Hunyadi János is hozzájárult. A templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel, erős kőfallal vették körül, ide menekült a környék lakossága veszély esetén. A kolostorból mára csupán egy kapu és egy pinceablak maradt meg.

            A ferencesek már a kezdetektől törődtek a gyerekek oktatásával. Először alapszinten, majd később megalapították a gimnáziumot, melynek első említése 1630-ból származik.

            A török hadak 1661-ben feldúlták a települést, a kőfal nem tudta megvédeni a templomot és kolostort, mindkettőt felgyújtották, az embereket elhurcolták, vagy megölték és a templom elé, tömegsírba temették. A gimnáziumot is újra kellett alapítani a török dúlás után, ez 1667-ben meg is történt. A tatárok nem tudtak kárt tenni a kolostorban és templomban, 1694-ben sikerült őket visszaverni.

            A ferencesek 1675-ben nyomdát is alapítottak. A kolostor könyvtára átvészelte a háborúkat és a reformációsból is kimaradt, így Erdély egyik leggazdagabb vallásos gyűjteményének számított a sok könyvritkasággal, ősnyomtatvánnyal.

Az épületeket az évszázadok során többször javították, de 1802-ben már akkorára nőtt a gyülekezet, hogy a templom kicsinek bizonyult. Új templom építésébe kezdtek, melyet barokk stílusban Konstantin Schmidt építészmester tervezett. Az építést 1804-ben kezdték el, a munkálatok sokáig elhúzódtak. A torony 1830-ra lett kész, a homlokzat réz-ötvösmunka Mária-szobra 1837-ben készült, Rothenbacher brassói ötvös mester műhelyében. A munkálatok a pénzhiány és az építőmester más megbízásai miatt haladt lassan és szünetelt időnként. Konstantin Schmidt távollétében a munkálatokat Ferdider György vette át. A fedélszéket 1809-ben kezdi építeni Simonffi György ácsmester. 1810-ben egy szélvihar tönkretette a sekrestye fedelét és megrongálta a párkányzatot. Ezt sikerült megjavítani és ünnepi keretek között még az 1810-es évben feltűzték a keresztet. Konstantin Schmidt Moldvában kapott megbízást, így az építkezést Müller Ignác fejezte be. 1820-ban, tíz évvel az előző szél pusztítása után újabb szélvihar tombolt, mely leszaggatta a templom fedelét. Az építkezés akkor állásáról a ferencesek kérelemlevele árulkodik, melyben az áll, hogy a tornyok a templom magasságáig érnek, vakolat még nem került fel, a főhomlokzat még nincs kész. A tornyok építését 1830-ban folytatja Landt Mihály besztercei kőművesmester, a boltozat Erős József kézdivásárhelyi mester munkája, a karzatot pedig Pfeifer Antal gyergyószentmiklósi mester keze munkáját dicsérte. A berendezés nagy része a brassói oltárkészítő, Papp Miklós nevéhez köthető. A templombelső oltárképeit is szép lassan készítették el különböző festők. Végül a kifestés után, a templom felszentelésére 1876. augusztus 20-án került sor, Fogarasy Mihály erdélyi püspök által. A templomot basilica minor rangra emelte XII. Piusz pápa 1948-ban.

            A kolostor épülete a mai formájában a 18. század második felében épült, az akkori épület stílusa gótikus. Az épület egyetlen szárnyból állt, belül középfolyosóval, melyről a különböző helyiségek, leginkább cellák nyíltak mindkét irányba. A templom 1650-es javításakor a kolostor javítását is elkezdték, Domonkos Kázmér házfőnök a gyergyói alkirálybírótól munkásokat kért a kolostor munkálatainak ellátására. A kolostor 1661-ben súlyosan megrongálódott, teteje tűz martalékává vált és a belső rész is jócskán tönkrement. Az ebédlőt 1733-ban újjáépítették, majd 1758-ban elkezdték a barokk stílusú kolostor felépítését. A munkálatok itt is sokáig húzódtak, a régi kolostor alapjaira emelték az újat, a belső rész elrendezésében csak az északi szárny folyosójának megszüntetése a változás. 1779-re elkészült a ma is látható kolostor, 1877-ben nagyobb javításokon esett keresztül, azóta viszont nem alakítottak rajta.