ismertető

Csíkszereda egyik meghatározó épülete a Márton Áron Gimnázium, mely a város legszebb iskolaépülete. A Szék útja és mai Márton Áron utca (volt Rákóczi utca) találkozásától nem messze álló, szecessziós stílusú épület 1909 és 1911 között épült.

            A mai gimnázium elődjét a 17. század közepén alapították Csíksomlyón a ferences rendi szerzetesek. Az újabb kutatások arra engednek feltételezni, hogy oktatás már ezt megelőzően is folyt Csíksomlyón, a ferencesek áldásos tevékenységének köszönhetően. 1626-ból maradt fenn írásos bizonyíték az iskola újjászervezéséről. Az eredeti gimnázium egészen a mai épület elkészültéig, 1911-ig működött Csíksomlyón.

            A gimnázium áthelyezésének ötletét a 19. században, először Kuncz Elek, a kolozsvári oktatási terület főigazgatója javasolta. Jelentős vita alakult ki, a véleményezők két táborra oszlottak. A Csíkszereda pártiak érvelésüket arra alapozták, hogy az akkori helyszín nem biztosított megfelelő tantermeket, speciális termeket, mint például rajzterem, tornaterem, valamint nem voltak szertárak és a higiéniai feltételek sem voltak kielégítőek.

            A vita éveken keresztül nem vezetett eredményre, míg végül a megye megszavazta az átköltöztetést és 100 000 korona támogatást. Ezt követően még évekig húzódott a tényleges tárgyalás megtartása, 1900-ban lefolyt az első tárgyalás Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök vezetésével, de az eredmény még ekkor sem született meg. A végleges döntést és a folyamatot elindító tárgyalás öt évvel az első után, 1905. április 25-én és 27-én zajlott. Ekkor döntötték el a mai telek megvételét.

            Az iskolaépület tervének és költségvetésének elkészítésére Alpár Ignác műépítészt kérték fel, de a terveket és költségszámítást végül Pápai Sándor műszaki tanácsos és mérnök készítette el. A költségvetés 850 000 korona összeget meghaladva túl soknak bizonyult, a hiányzó összeget az eredeti iskolaépület eladásából és plusz állami és megyei támogatásból finanszírozták.

            A hatósági szemle 1909. március 22-i megtörténte után május 27-én ünnepélyes keretek között tartották meg az alapkőletételt. Az alapkövet a főbejárattól hét méterre helyezték el, benne található a gimnázium négy évkönyve, a püspök által aláírt ünnepi beszéd, és pénzérmek. Nagy hangvételű avatóünnepség keretében, a gimnázium új épületét 1911. június 5-én, gróf Majláth Gusztáv Károly, erdélyi püspök szentelte fel.

            A gimnázium főépülete mellé szimmetrikusan két szárnyat építettek. A jobb oldali szárnyban a szemináriumokat tartották, a bal oldali szárnyban az internátus működött. A bentlakást biztosító szárny tizenkét hálószobával, nyolc tanulószobával, hat mosdóval, fürdőhelyiségekkel, ebédlővel, zeneteremmel, klubhelyiséggel, ruhatárral felszerelt kollégium volt, melyhez betegszoba és az internátus felügyelőtanárainak lakásai tartoztak.

            Az első világháború felborította az oktatás rendjét, alapjaiban lehetetlenített el a működést. A tanárok és diákok egy része hadba vonult, az épület egy részét 1914 és 1916 között lefoglalták, és katonai kórházat működtettek benne, 1916 és 1917-ben az oktatás szünetelt. Ezt követően sikerült visszaállítani a rendet és folytatódott a magas színvonalú oktatás.

            Az első világháború után 1923 és 1931 között itt műkötött az elemi iskola, majd 1942 és 1942 között az internátus épületébe, a bal szárnyba költözött a tanítóképző is. A tanítóképző elköltözése után a két szárnyban egységesen internátust alakítottak ki, mely 200 diák befogadására volt alkalmas és a gimnázium igazgatóságától független igazgatóság alá tartozott.

            A második világháború alatt ismét lefoglalták az iskolaépületet, de az oktatás tovább folytatódott. Az 1948-as romániai tanügyi reform következtében az iskola állami fennhatóság alá került. Kápolnáját díszteremmé alakították, a könyvtárat kiselejtezték, a diákegyesületeket megszüntették, az iskola a következő években számos névváltáson esett át. A Márton Áron Gimnázium nevet 1990. május 25-én, névadó ünnepség keretei között kapta.