ismertető

            A gyalui radalom a középkorban az erdélyi püspök birtokainak részét képezte. Első említése 1246-ból maradt fenn, ekkor még püspöki udvarhelyként szerepel. Középkori várt 1428-ban említi először történeti forrás, melyben a püspök várbeli lakóházásról esik szó, későbbi, 1465-ben keletkezett írásban pallatiumáról lehet olvasni.

            Az 1475 és 1501 közé eső időszakban Geréb László püspök, Mátyás király unokatestvére, számos építési munkálatot hajtat végre. Bővítik, tovább erődítik a várat, díszítik a püspöki nyaralót. A nyaraló domborműveinek maradványai közül az egyiket, mely a püspök címerét ábrázolja, a kolozsvári Történelmi Múzeum kőtárában őrzik. A fennmaradt domborművel jelentősége abban rejlik, hogy ezek a maradványok nagy hasonlóságot mutanak Mátyás király budai palotájának díszítésével és az akkori kor firenzei építészetének formáival, motívumaival.

            A várban írták alá a Magyarország egyesítésére vonatkozó egyezményt 1541. december 29-én a Budát elfoglalni vágyó Fráter György és Ferdinánd király követei. A várkastély ekkor még püspöki birtok volt. 1542 és 1551 között az Edélybe hívott Izabella királyné lakhelyéült szolgált. Az északnyugati torony övpárkányának feliratos köve szerint ez időszak elején, az 1542 és és a rá következő évben felújítási munkálatokat végeztek Galaczy Móré Péter várnagy felügyelete alatt. 1556-ban, miután a püspüki javakat kincstári javakká minősítették, a vár újból a visszatérő Izabella királyné lakóhelye lett. A 16. század végének évtizedeiben a vár gyakran cserélt gazdát. Attól függetlenül, hogy az uradalom 1633 és 1643 között kincstári tulajdon volt, I. Rákóczi Ferenc magántulajdonaként kezlte, apáról fiúra öröklődve egészen 1660-ig a család birtokában maradt. Ez idő alatt a vár nagy változásokon ment kersztül. I. Rákóczi György díszes fejedelmi kastéllyá alakítatta 1638 és 1652 között az egyszerű középkori várat. A várnak eredetileg erődítmény szerepet szántak, ezért az épületek nagy része a megerősített, tornyos várfalon belüli udvaron állt. A várfalon lőréseket vágtak, a saroktornyok hadi felszerelést őriztek. Az átalakítások során a várudvar épületeit elbontották, a várfal mellett állókat átépítették, új épületet húztak fel, mely egy négyszárnyas, kétszintes, négy toronnyal rendelkező rész volt. A család tagjai egy-egy torony emeltén kaptak lakószobát. A fejedelem az észeknyugatiban, felesége a délnyugatiban, a két fiú, György és Zsigmond a bejárati szárny két tornyában laktak. A fejedelem lakótornya több irányból is megközelíthető volt. A fejedelemasszony tornya felől, az udvarnak kialakított helyiségek felől és a kápolna felől is. A felső szint több helyiségében is csempéből rakott kályha állt, amit Alvincről hozattak. A fejedelem lakótornya melletti fogadóterem falát ugyanilyen csempe díszítette. Ezek a csempék nagyrészt sárga, kék, fehér színűek voltak, némelyik "cifrázott" azaz színes, mintás volt. A tornyok funkciója megváltozott, ablakokat alakítottak ki, a fegyvertárolási funkciót lakófunkció váltotta. A fejedelem elhunyt még az építkezés befejezése előtt.

            1663-ban a várat és a hozzá tartozó uradalmat Losonczy Dénesnek zálogosították el arendek, de 1674-es kivégzését követően elkobozták, végül fia, György 1676-ban visszakapta. György később gubernátor lett, krónikák emlékeztek meg lánya nagyszabású esküvőjéről, melyet a gyalui várban tartottak és melyre számos neves ember kapott meghívást. Ott volt többek között Apor István, Haller Györgyné Kornis Anna, Bethlen Miklós, Pekri Lőrinc. Hatalmas, dísze ünnepség volt, állítólag az elsütött ágyúk hangja betörte az ablakok üvegezését.

            1707-re egy része romba dőlt, melyben nagy szerepe volt a kurucokkal szimpatizálós Pekri Lőrinc ostromának is. Az új várkastélyt a régi romjaira 1838 körül Bánffy György kormányzó fia, Bánffy Dénes építtette fel újra. Ekkor lebontották a védfal maradványait és mindent, ami erődítmény jellegű volt. Ez után a kastély többször is gazdát cserélt, de 1911-ben újra a Bánffy családhoz került, mikor Barcsay Tamásné, gróf Bánffy Kata visszavásárolta. Egészen 1948-ig maradt a család tulajdonában, jelenleg Barcsay Tamás birtokolja. Egy rövidebb időszakban, 1972 és 2002 között árvaházként működött.