ismertető

A felsővárosi református templom, vagy ahogy a helyiek ismerik, a Kakasos templom a 20. század legelején épült, a Monostori utcában áll. A rekatolizáció után 1896-ig a kolozsvári és környéki református gyülekezet számára nem voltak adottak az intézményi keretek között történő vallásgyakorlás lehetőségei, pedig nagy számban éltek református hívők a környéken. Istentiszteleteiket ez idő alatt magánházaknál, imaházakban gyakorolták, ám ezek túl kicsinek bizonyultak a nagy számú hívő befogadására. 1896-ban özvegy Turgyán Györgyné felajánlotta a Kisgereblye utcában álló házát, hogy katolikus istentiszteleteket tartsanak benne, ám a ház méretei sem feleletek meg maradéktalanul erre a célra. Ekkor megfogalmazódott az igény egy megfelelő méretű református templom építésére, melyet ekkoriban már nem tiltottak.

            A templomépítés ötletének felvetődése után folyamatosan kereték a megfelelő telket. A feladatra kijelöltek egy bizottságot, mely hosszas mérlegelés után a Monostori út 78. szám alatt álló udvarházat és telket látta a legmegfelelőbbnek. A telek és a rajta álló épület a gróf Nemes család tulajdonában volt, akikkel csak hosszas alkudozás után sikerült megkötni az adásvételi szerződést, 1903. április 6-án, mely hivatalos keretek között zajlott, aláírásánál jelen volt Gidófalvy István közjegyző.

            A telek megvásárlása kimerítette az anyagi kereteket, a templom építésének kezdete sokáig húzódott. A pénzgyűjtés 1907. év végéig tartott, ekkorra sikerült a megfelelő összeget felhalmozni. A következő késleltető tényező a tervező személyének megtalálása és a megfelelő, anyagilag elfogadható és a református templomok egyszerűségének megfelelő terv kiválasztása. Az első tervek készítője, a presbitérium által felkért kolozsvári építőmester, Spáda János volt, akivel 1908. május 22-én egyeztek meg, ám a tervek végül nem feleltek meg az elvárásoknak. Spáda tervei egy neogótikus templomról szóltak, melynek díszessége túlzásnak számított, az építés költségei meghaladták az anyagi lehetőségeket. A terveket először még nem vetették el teljesen, hanem megkérték az építőmestert, hogy egyszerűsítse és mérsékelje a költségeket, melynek Spáda eleget is tett. Az egyszerűsített terveket 1910. június 28-án a kebli tanács és az egyházközség képviseletei közgyűlése is elfogadta, de a felsőbb egyházi vezetőség több szempontból is elutasította. A templom stílusát és esztétikai minőségét is erősen kifogásolták, ezért felkérték Pohl Antal kolozsvári főmérnököt és Kós Károlyt, hogy vizsgálják át és javítsák a terveket, ahol az lehetséges.

            A tervek javítása helyett Kós Károly inkább egy teljesen új tervet készített és azt küldte vissza, valamint felajánlotta további segítségét. Kós terveit 1913. február 18-án elfogadták, tavasszal elkezdődött az építkezés. Az kivitelezésre kiírt pályázatot Deutsch Ferenc és Társa nyerte meg, akik az 1913. november 30-ig vállalták a munkálatok befejezését.

            Az építés közben is számos vita alakult ki, melyek néha hevesen zajlottak. Az egyháztanács és az építőbizottság kevesellte a nyílások számár, de Kód Károly nem volt hajlandó bővíteni a terveit. A fedél kérdésében sem értettek egyet, Kós piros cseréppel fedte volna, az egyháztanács eternitpalával, mert az költséghatékonyabb. Végül a tornyok Zsolnai zöld cseréppel lettek fedve, a többi tetőrész palával. A toronyóra ügyében is eltértek az igények. Az egyháztanács csak festett órát akart, de Kós Károly méltatlannak találta még az ötletet is, ezért felkérte Soroninki József órásmestert a toronyóra elkészítésére.

            Az áram bevezetéséről a Gantz-féle Villamossági R.T. gondoskodott, tőlük származnak a kovácsoltvas csillárok és a lámpák. A mennyezet és bútorzat festését Muhits Sándor iparművész és tanár tervezte, kivitelezésükről egyik diákja gondoskodott. A templom december végére készült el, 1914. január 14-én az egyháztanács az ellenőrzés után ideiglenes használatra adta át. A végleges átadást december 1.-re halasztották, a felszentelést március 22-én zajlott.