ismertető

A marosvásárhelyi Csiki-házzal kapcsolatban kialakult félreértés meglehetősen érdekessé teszi a ház történetének kutatását. A Sáros utca 1. szám alatt álló épületet tévesen Bornemissza-házként emlegetik, főleg Kelemen Lajos 1942-es tanulmánya után, melyben az elnevezésre bizonyítékul szolgáló forrást nem jelöli a szerző. Ezt követően a szakirodalom ezen a néven ismeri a házat. Levéltári források alapos tanulmányozása során kiderült, hogy a Sáros utca 1. szám alatti épületet tévesen nevezik Bornemissza-háznak, valójában a vele szomszédos házzal tévesztették össze.

A házzal északi oldalon szomszédos saroképület a Haller-ház, melynek telke 1790-ben került gróf Haller Gáborhoz. Ezt megelőzően ez a telek volt a Bornemissza-család tulajdonába, melyre levéltári adatok utalnak, például az, hogy 1761-ben Bornemisza Ignáckincstárnok polgári esküjét egy, a patak mellett található saroképület tulajdonosaként tette le. Ezen ismeretek birtokában tisztább képet lehet adni a Sáros utca 1. szám alatti épület történetéről, mely szinte biztos, hogy nem a Bornemissza-családdal kezdődött, hanem Marosvásárhely másik neves lakosával, az örmény kereskedő, Csiki Mártonnal.

Számos forrás maradt meg a házzal kapcsolatos ügyek dokumentációiból. A helyi levéltárban található adatokból kiderül, hogy 1813-ban Haller Gábor és Csiki Márton szomszédok voltak és egy határvita miatt ellentét állt fenn közöttük. Csiki háza mögötti telekrészen akadályozta szomszédját, Hallert a saját udvarába való bejárásban.

Egy, a Guberniumhoz címzett 1815–ös kérvényből kiderül a ház számos tulajdonsága. Ekkoriban a háznak 27 helyisége volt, az emelet négy évvel a kérvény kelte előtt készült, azaz 1811-ben. A földszint egy része már az emelet megépülése előtt készen volt, Csiki nyolc évig lakott benne. Ebből következik, hogy a ház 1803-ban épülhetett, a felső szintjét 1811-ben húzták fel. Konkrét bizonyíték a Bornemissza-ház elnevezés ellen az, hogy a Sáros utca 1-ben álló ház ma is nagyjából 27 helyiségre oszlik.

Falkutatások során az is kiderült, hogy először egy „L” alaprajzon álló épület készült el, mely a mai északi szárny, a főhomlokzat hét tengelye a ganggal együtt. Ezt követően, az emelet felépítésekor készült a déli szárny.

Írásos emlékek tanúsítják, hogy a ház a 19. század végén még a Csiki-család tulajdonában volt, majd 1918-ig egy részében pénzügyőrség működött. Ezt követően Pontet Sándor svájci mérnök vásárolta meg, aki műhelyeket építtetett az udvarba. A második világháború után a 21. század legelejéig cipőgyárként funkcionált, mely idő alatt lényeges átalakításokat hajtottak végre, például valamelyest megváltozott a ház alaprajzi kiosztása is.

A sáros utcában jelenleg is számos egyszintes, egyszerű ház látható, így a Csiki-ház mind homlokzatkialakításával, mind méretével kiemelkedőnek számít. Kétszintes homlokzata tíztengelyes, melynek hatodik és hetedik tengelyében nyílik a barokk stílusban készült kosáríves kocsibehajtó. Ablakai mindkét szinten egyszerű, keresztosztatú, egyenes záródású ablakok, melyeket a földszinten egyszerű vonalú szalagkeret, az emeleti részen füleskeret övez. Az ablakok könyöklőpárkányai egyszerűen profilozottak. A földszinti felületet egyszerű páros lizénák, az emeleti részt stilizált toszkánfejezetes pilaszterpárok tagolják. Felettük keskeny párkány húzódik, majd gazdagon tagolt koronázópárkány zárja a homlokzatot. A homlokzat kialakítása az 1980-as műemlékvédelmi helyreállítás eredménye.

Az épület egyik legértékesebb része az udvar felöli árkádos folyosó, mely akkoriban a reprezentatívabb épületek jellemző díszítése volt. A földszinti helyiségek fiókos dongaboltozatúak, az emeletet síkmennyezettel fedték. Számos eredeti asztalosmunkát őriz még az épület belseje. Egyik fontos forrás és bizonyíték az egyszerű kialakítású, északi szárnyban lévő C M (Csiki Márton) monogrammal ellátott ovális tábla a feljáró mellvédjében.

A 20. századi jelentős átalakítások során a ház nagy változásokon esett át, ám ennek ellenére még nagyrészt őrzi eredeti részleteit.