ismertető

Nagyenyed szászok által alapított város, az oklevelekben először 1299-ben tűnik föl a neve. Az 1300-as évektől lassan gyarapodó kisvárosra az 17. századtól nehéz idők jártak, ahogyan Erdélyre is. 1556-ig Nagyenyed a gyulafehérvári káptalan birtoka volt, ezután, a káptalan megszűnésével a fejedelmi kamarához került. 1600-ban Mihály vajda és Basta csapatai is felégették. Bethlen Gábor 1629-ben a hét évvel korábban alapított gyulafehérvári kollégiumnak adományozta a várost és a környékén fekvő hét falut. 1658-ban tatárok dúlták föl Gyulafehérvárt éppúgy, mint Nagyenyedet, a kollégium, melyet a heidelbergi utódául alapított Bethlen Gábor, szintén elpusztult. 1662-ben Apafi Mihály fejedelem ideiglenes jelleggel Nagyenyedre költöztette át a kollégiumot. A 14. században épült vártemplom falához kívülről illeszkedő épületben lelet otthont az oktatási intézmény, mely hamarosan további épületekkel gyarapodott a templommal szemben. A kollégium bővítése céljából építkezésbe is fogtak Nagyenyeden, ezért az 1682-es református zsinat véglegesítette a kollégium nagyenyedi elhelyezését. Ekkoriban az iskola rektora a híres filozófus és orvos Pápai Páriz Ferenc volt. A Rákóczi-szabadságharc idején a felkelőkkel szimpatizáló várost 1704. március 13-án Jean Rabutin lovassági tábornok császári csapatai felgyújtották, a lakóit elűzték. A környező hegyekbe menekülő polgárok és diákok azonban fölvették a harcot és rajtaütöttek a labanc csapatokon. 1707-ben a város újabb császári támadás áldozatául esett, ekkor a kollégium épületei szinte teljesen megsemmisültek. A szabadságharc bukása után még mindig Pápai Páriz Ferenc irányította a kollégiumot, és gyűjtést szervezett Angliában I. György angol király és az oxfordi egyetem támogatásával az iskola újjáépítésére. Ezt követően épült föl 1720. és 1743. között a nagykollégium impozáns épülete.

            1713.-tól az Erdélyi Református Püspökség Főkonzisztóriuma felügyelte a kollégiumot és a 18. század békés évtizedeiben az iskola élete lassan felvirágzott. Európai hírű tudósok tanítottak falai között, ahol a szépen gyarapodó könyvtár mellet természetrajzi- és régiséggyűjtemények is helyet kaptak. Idővel nyomda munkálatok is folytak az intézményben, tanári lakások épültek, 1775.-ben pedig felépült a kiskollégium, amelyet „Bagolyvár” néven is ismernek. A fejlődés az 1800-as években sem állt meg, külön tégla- és cserépgyár, valamint fűrészmalom létesült a folyamatosan gyarapodó kollégium igényeinek kiszolgálására. Az 1830-as évekre elkészült a kétemeletes déli szárny.

            1849. január 8-án éjjel a környékbeli falvak felheccelt román lakossága megtámadta a magyar lakosságú Nagyenyed városát. A több mint egy hétig tartó vandál pusztítás szinte elpusztította a várost, több száz védtelen lakost, főleg nőket, gyerekeket és öregeket mészároltak le a barbár román hordák. A kollégiumot kirabolták, feldúlták és felégették, megsemmisítve annak nagy értékű gyűjteményeit. A károk olyan súlyosak voltak, hogy még 1850.-ben is csak az elemi osztályokat lehetett beiskolázni. A helyreállítás lassan haladt, de 1858.-ra a kollégium már át tudta venni a kolozsvári tanárképző feladatait, 1862.-ben pedig visszatért falai közé a jogi és teológiai kar is, bár ezek idővel más városok intézményeibe költöztek át. Noha a Kollégium soha nem tudta visszaszerezni a pusztítás előtti színvonalát, 1883. és 1885. között megépült a keleti szárnya, átépült a déli szárnya és 1896.-ban tornacsarnokot is kapott.

            A román uralom alatt a Kollégium helyzete egyre nehezebbé vált, 1975.-től már csak ipari líceumként működhetett. 1993. óta Bethlen Gábor Kollégium néven nemzeti kollégiumként működik.

            A Kollégium L alaprajzú, háromszintes épülettömbje Nagyenyed központjában áll, az erődtemplommal szemben.