ismertető

Nagykároly első írásos említése a 14. századból származik, a rajta található kastélyt pedig már a 15. században említik írásos források. A jelenleg is használt Nagykároly településnévvel először egy 1482-es forrásban lehet találkozni.

            A Károlyi kastély főhomlokzata két szintet ölel át, a város felé néz. Az épület fő nézetének két sarkán egy-egy torony látható, kerek alaprajzon. A torony négy emeletnyi magasságig nyúlik fel. Az épület főbejárata szintén a főhomlokzatban nyílik, kocsibehajtó is tartozik hozzá. A bejárat fölött, az emeleti szinten erkély áll. A Károlyi címer több helyen is megjelenik az épületen. Megtalálható a főhomlokzathoz kapcsolódó jobboldali saroktornyon és a belső részeken is. Károlyi Mihály 1609-ben kapta meg a bárói rangot. A címerben a már a 14. századtól a család jelképének tekintett, bal lábán álló, jobb lábával egy szívet tartó karvaly. A pajzstartó egy saját farkába harapó, szárnyas sárkány, mely a címerpajzs köré tekeredik és azt a négy lábával tartja. A család 1712-ben nyerte el a grófi címet, ekkor bővült a címerük tizenegy gyöngyös koronával.

A főhomlokzat faltömege és a bal oldali saroktorony között egy bástyára emlékeztető lőréses épület tölti ki a teret. A főhomlokzat falfelületét egyenesen záródó ablakok törik át.

A bal oldali mellékhomlokzat két szélén a már említett saroktorony és egy további torony áll. Öt tengelyes a homlokzat, mindkét szintjén egy-egy ablakkal tengelyenként. Két szélén, illetve a falazat közepén a két szint ablakai köténydísszel vannak összekapcsolva. E homlokzat bal oldali végét is oldalrizalit emeli ki, melyhez kisebb kerek torony csatlakozik. A hátsó homlokzat egy reprezentatív, mozgalmas kialakítású falfelület, mely egykor a park felé néző, fontos épületrész volt, ugyanis egykor csak innen lehetett megközelíteni a parkot. Ezen a homlokzaton emelkedik a kastély legmagasabb tornya. Az épület hét tornya közül ez a legimpozánsabb, szinte bástyához hasonló. A Borovszky-féle vármegyetörténet nagyon elsimerően ír róla. A torony első három szintjén négyzet alaprajzú, azt követően pedig nyolcszöges. Díszítése a homlokzathoz hasonlóan neogótikus elemekkel operál.

            Az épületbelső számos értékes és érdekes kialakítással rendelkezik. A központi nagycsarnok síkmennyezettel fedett, melyet virágdísszel láttal el. A mennyezet három oldalán nyitott, ahol is árkádos folyosó fut körbe. A negyedik oldalon kétfordulós márványlépcsőn lehet feljutni az emeleti részre. A teremben két, impozáns megjelenésű kandalló található, az egyik a bal oldali falon, a másik pedig a lépcsőfeljáró alatt helyezkedik el. Ez az utóbbi vörösmárványból készült, díszítésében a Károlyi címer részletei fedezhetők fel. A bal oldali kandalló barokkosabb megjelenésű, anyaga faragott fehérmárvány. A padló, színes, öntött, virág és geometriai formákat felvonultató, 19. századi mozaikpadló. A terem egykori berendezéséről Borovszky Samu leírásából tudunk. A bútorzat angol stílusú volt, bőrkanapék, bőrfotelek éstékes vázák, vadászagancsok és cserepes virágok alkották a szoba berendezését. Az egykor ebédlőnek használt helyiség mennyezetét növénystukkók díszítik, és két magas márványoszlop tartja.

            Az épülethez tartozó kápolna fedelét bordás keresztboltozat fedi, kőpadlója eredeti állapotában megcsodálható. A kápolna szentélyében nem az eredeti oltár áll, hanem egy későbbi, kisméretű barokk oltárt helyeztek el benne.

            Az első emeleten a grófnő szalonja a legdíszesebb helyiség. Alaprajza az alatta húzódó előcsarnokkal megegyező, tükörboltozatát barokkos díszítéssel látták el. A terem berendezését szintén Borovszky Samu írta le: "Bútorzata és kárpitja virágos mintás. Érdekes régi családi szekrények is találhatóak benne és egy felettéb nagybecsű festmény, Mária Terézia arczképe, amit ő maga adott gróf Károlyi Antalnak, hívséges hős generálisának. E fogadó terem erkélyéről pompás kilátás esik a kertre, szökőkutakra, avatott kezek remekeire."

            A reprenzentatív jellegű épületet park veszi körbe, mára már minden oldalról, nem csupán a hátsó homlokzat előtt elterülve. A par és az épület is a 19. századi nagy átalakítás során nyerte el ma is látható megjelenését. A kastély parkjának kialakításakor az angolkertek példáját követték.